A házasság is, éppen mint az élet, unalmas, haszontalan és kissé üres, ha túlságosan el van rendezve, oltalmazva, védelmezve. Nem szebb-e, ragyogóbb-e, táplálóbb-e, hogyha - éppen mint az élet - keveréke a piszkosnak és a nagyszerûnek, sárnak és csillagnak, földnek és virágnak - szerelemnek, gyûlöletnek, kacagásnak, könnynek, rútságnak, szépségnek, sebeknek?

Kapcsolódó idézetek

1. A házasság nem tesz jót az arcszínnek, öregít. A menyegző leverően egyszerû. Az anyakönyvvezető adja az asszonyt férjének, milyen lapos dolog! A házasság durva mivolta végleges helyzetet teremt, megfosztja az embert akaratától, a választás lehetőségétől, mondattana van, mint a nyelvtannak, az ihletet helyesírással pótolja, a szerelmet írásbeli dolgozattá silányítja, tönkreteszi az élet titokzatosságát, nyilvánvalókká az időszakos, elkerülhetetlen dolgokat - a levetkőzött nő nem mennyei látvány többé -, elértékteleníti jogait annak is, aki gyakorolja, annak is, aki aláveti magát, megzavarja a mérleg billenésével az erős nem és a hatalmas nem bájos egyensúlyát. Mert a házasságban az úr áll szemben szolgálójával, ott, ahol azelőtt a királynő uralkodott rabszolgája felett. Prózaivá tenni az ágyat egész az illedelmességig, lehet-e ennél durvább felfogás? Nem elég ostoba dolog magában véve az, hogy nem bûn többé szeretnünk egymást? Victor Hugo
2. A jó házasság kilöki magából a szerelem anyagát, s a barátság életformáját keresi. Gyöngéd társulás ez egy életre; kitartás és bizalom, érdekközösség, hasznos teendők, kölcsönös kötelességek bonyolult szövedéke. Michel de Montaigne
3. A házasság elavult és zsarnoki intézmény, amit már réges-rég el kellett volna törölni. És a szerelem nem más, mint a gyengék és bunkók egyetlen mentsvára. Olyan, mint valami varázslatos manna, amitől fontosnak érzed magad, ám valójában önállótlanná és dagadttá tesz.
4. A házasságnak is tavasza van, melynek virága, a szerelem elhull, a gyermekben s a virtusra egyesített buzgósággal való törekedésben nő a nyara, mosolyogva jön az ősze, s vár a minden kincsével lefolyt esztendő, egy jövő boldogabb tavasz fényétől megezüstözve. Bolyai Farkas
5. Az élet kemény, meg a munka is, persze - ezekkel a kijelentésekkel biztos egyetértenének -, de a házasság hogy lehet az? Pedig azzá válik, amikor az életünkben elérhető összes boldogságot egyetlen embertől reméljük! És az ezen való munkálkodás igenis kemény munka. Elizabeth M. Gilbert
6. A házasság munka, iszonyúan nagy munka, mert a házasság egyfajta élőlény, amelynek szûnni nem akaró figyelemre van szüksége. Megszorongat, megfeszít és próbára tesz.
7. A házasság bizonyára tökéletlen intézmény; sok erőt elfojt, sok örömet elriaszt, sok szabadságot leigáz - telhetetlen az áldozatban. De ha öreg házaspárt láttok, amint egymásra mosolyog, gondoljatok arra, hogy ezzel a mosollyal azt a tömérdek áldozatot köszöngetik meg egymásnak. Nagy Endre
8. A békével házasságban kell élni, nem szerelemben. A szerelem lángol: forróvá s végül üszökké tesz. A házasság ellenben lángot rejtegető s üszköt bújtató parázs, mely melegít! Ördögh Szilveszter
9. Egyik nap, mint a másik. Összeveszések, kibékülések, marakodások, csókolózások. Végül is az egyik éppen olyan keveset ér, mint a másik. A harag éppen úgy elveszti súlyát, mint a béke, és nincs íze már sem a csóknak, sem a harapásnak. Semmi nem romlik el olyan gyorsan, mint egy házasság. Lakatos László
10. Arra gondolt, hogy nincs erő hatalmasabb, nincs szenvedély pusztítóbb, nincs szerelem tisztább, nagyszerûbb, mint az övék. Minden asszony hazudik, amikor azt mondja: ellobban a szenvedély, megcsúnyul a szerelem néhány együtt töltött év után. Nem pusztulhat el! Jelképpé vált a számára ez a közös szemlélődés. Kiemelkedtek a hétköznapok szürkeségéből, a dolgok fölé kerültek. Föntről olyan szokatlannak tûnt minden: a házak, az emberek, az utcai nyüzsgés. Aprónak, jelentéktelennek. Az emberek értelmetlenül szaladgáltak, tele voltak nyugtalansággal, feszültséggel. Hiányzik belőlük a bizonyosság. Nem valamilyen vallásos kötődésre gondolt, hanem a szerelem nyújtotta biztonságérzetre. Nagy István Attila