Edna St. Vincent Millay

Ahol egykor te voltál, most lyuk tátong, és valahogy folyton körbe-körbe járom nappal, s éjszaka belecsúszom. Pokolian hiányzol.

A gyermekkor nem születésünktől egy bizonyos korig tart, hogy aztán ama bizonyos kor után a gyermek felnőtt legyen, s felhagyjon a gyermeteg dolgokkal. A gyermekkor az a királyság, ahol senki nem hal meg.

A szerelem éhet, szomjat nem olt; nem is álom, eső ellen se véd; szerelem még gerendát nem sodort fuldoklóhoz, hogy mentse életét, roncs tüdőt lehelettel nem hat át, csontot nem forraszt, sebet nem hegeszt; mégis hány ember hívja a halált szerelmét vesztve - csak míg írom ezt!

Megérintek száz meg száz virágot, és nem szakítom le egyiket sem.

Már, Fájdalom, lakótársam leszel, Míg csak élek? - Közös tûz, közös ágy, Közös - ó, kínok kínja - koponyánk, S amikor én eszem, te is eszel?