Ugrás a tartalomra
Már, Fájdalom, lakótársam leszel,
Míg csak élek? - Közös tûz, közös ágy,
Közös - ó, kínok kínja - koponyánk,
S amikor én eszem, te is eszel?
Kapcsolódó idézetek
-
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
József Attila
-
Ha jősz, lángok emésztenek;
Ha mégy, kinok öldöklenek;
Éltem csak gyötrelem.
Jőj és ne menj, s napom virad,
Vagy menj s ne jőj, úgy nyugtomat
Siromba' meglelem.
Bajza József
-
Én szenvedek, s pedig miattad,
Miólta szívem elragadtad,
Édes kegyetlenem!
El-elhalok, mihelyt te jutsz eszembe.
S így kell talán e gyötrelembe
Örökre sínlenem.
Csokonai Vitéz Mihály
-
Csak kín az élet, szörnyû börtönöm,
A sír, mi vonz, - a létet gyûlölöm.
Johann Wolfgang von Goethe
-
Nem hallom a hangod még egyszer
Nem érzem, ha mellettem lélegzel
Bárhová is tartanánk, még most is ég a láng
Hol jársz, hol leszel, lehet, téged más ölel
Megmérgez a félelem
Nélküled úgysem létezem.
Children of Distance
-
Mert a test öröme a léleké is a közös ágyon,
És a te örömed én vagyok, az enyém pedig te vagy.
És kígyók is laknak a te öledben, és gyûrûiktől erősen szorongattatom,
Mert a szerelem élet és halál egyazon pontban,
Fele rész teremtés, fele rész pusztulás,
De leginkább jól megrakott tûz, melynek lángjánál még a fázós öregkor is megmelegedhet.
Nézd csak, én szerelmesem, mit mûvel ez a szerelem mivelünk, reszketünk mind a ketten.
Orbán Ottó
-
Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?
Ady Endre
-
Bárki lehet.
Enyém, tied,
Mégis itt vagyunk,
Talán csak véletlen.
Két átutazó,
Közös illúzióba
Kapaszkodunk,
Ébredj mellettem.
Ákos
-
Óh, menni, menni,
Óh, élni tovább,
Bús kínok alatt
Járni, szenvedni,
De lenni, lenni.
Ady Endre
-
Ha jönni látlak, elhomályosul szemem előtt minden és tûz fut végig testemen. És a hangod zenéje csaknem alélttá tesz, és éget és borzongat, mintha jégdarabbal érintenének. És remegés fut végig tagjaimon és siketítő zsongás zeng és bong fülemben, és nem tudom olyankor, hogy mitévő legyek. És könnyek gyûlnek szemembe, de mégis kacagni szeretnék örömömben, és ha beszélni próbálok, reszket a hangom, és valami görcsösen összeszorítja a torkomat, hogy nem bírok lélegezni, s a kín összefacsarja szívemet. És hogy mit érzek még, nem tudom elmondani mind, de azt tudom, hogy mikor velem vagy, az az élet, és mikor elhagysz, az a halál.