Elias Baar

Egy olyan kultúrában, amely a pozitivitást ünnepli, a "pozitív oldalra való összpontosítás" túlságosan általánosító gyakorlata káros lehet. A negatív érzelmek bagatellizálása, tagadása vagy elutasítása ellentétes emberi tapasztalatainkkal, megakadályozza a fájdalmas érzelmek feldolgozását, és még nagyobb szenvedéshez vezet.

Az elme egyszerre csak egy gondolatot képes megtartani, legyen az pozitív vagy negatív. (...) Ezek szerint egy negatív gondolatot bármikor kicserélhetsz egy pozitívra, amikor csak akarod. Tudatosan kormányozhatod elmédet a pozitív irányba, hogy felülírd azokat a gondolatokat vagy érzelmeket, amelyek haragot vagy boldogtalanságot váltanak ki.

Minden könnycsepped egy mag, ami a földbe hull, és egyszer csak virágok nyílnak belőlük. Ha egyszer vége a télnek és eljön a tavasz, meg fogod érteni, miért kellett ennek így megtörténnie, miért volt rá szükség. Nem lesznek kételyeid.

Tudom, hogy nehéz idők járnak, és tudom, hogy nem ezt akarod hallani, de próbálkozz tovább. Muszáj próbálkoznod, de ezért ne legyél szigorú magaddal. Nem baj, ha küszködsz, de próbálj továbblépni. Ne mondj le magadról. Tudnod kell, hogy el fog múlni. Mert előbb-utóbb a dolgok megváltoznak.

Egy évvel ezelőtt még féltem a téltől, féltem a sötétben, és a sötétség szomorúságában lenni. Egy évvel később már tudom, hogy a tél és a nyár - mint a szomorúság és a boldogság - a törés és a gyógyulás természetes körforgása.

Lassan megtanulom, hogyan legyek újra önmagam. Lassan megtanulom, hogy nem baj, ha szomorú vagyok, és hogy a közösségi média nem az igazi világ. Lassan megtanulom, hogy nem baj, ha sírni kell, ha mindent átérzek, és hogy helyet kell adni minden gondolatnak, ami a szeretettel és a töréssel jár. Lassan megtanulom visszautasítani azt a narratívát, amit a fejemben lévő kis hang duruzsol rólam. Lassan megtanulom, hogy nem baj, ha mélyen érzek, és hogy nem vagyok túl sok. Lassan megtanulom, hogyan legyek rendben magammal, lassan megtanulom, hogyan legyek újra önmagam.

Tanuld meg elfogadni, hogy nem fognak mindig befogadni, meghívni, figyelembe venni. Ha kétségbeesetten akarsz valamit, az azt üzeni a tudatalattidnak, hogy nincs meg. És nem is lesz meg.

A legnehezebbnek tûnő napok tudnak a leginkább formálni. Ahhoz, hogy újra felépítsd magad, és azzá válj, aki lehetsz, a fájdalmat is meg kell tapasztalnod. Gondolj vissza minden olyan pillanatra, amikor érezted, hogy fejlődsz. Vajon ezek a kellemes pillanatokból fakadtak, vagy egy fájdalom, egy törés pontjából indultak?

Egyszer minden seb begyógyul. És talán ellentmondásnak hangzik, de egy nap hálás leszel a fájdalomért. Hiszen csak a nehéz pillanatokban adsz végre teret annak, hogy jobbra változtasd az életed.

Nem baj, ha szomorú vagy, nem baj, ha sírsz. Nem az a dolgod, hogy mosolyogj, vagy elrejtsd az igazságot, csak hogy mások jobban érezzék magukat. Tartsd távol magad azoktól, akik megpróbálják elhallgattatni a fájdalmadat. Szabad szomorúnak lenned, szabad beszélned a fájdalmadról, és szabad támogatást kérned.

Csak te tudod, milyen belső küzdelmeken kellett keresztülmenned ahhoz, hogy meggyógyulj, hogy fejlődj, és hogy ma itt lehess. Legyél büszke arra, hogy akkor is küzdöttél magadért, amikor senki sem figyelt rád.

Azt hiszem, azt kell megértened, hogy nem te vagy a szomorúság. A gondolataid azok, amelyek elszomorítanak. És te sokkal több vagy, mint a gondolataid.

Az átmeneti szomorúság jó dolog, mert megmutatja, hogy vannak olyan területei az életünknek, amelyekkel nem vagyunk elégedettek. Azt üzenik, hogy ismerd fel és vedd tudomásul legmélyebb érzelmeidet.

Agyam nem hagy aludni, ahogy tegnap és tegnapelőtt éjszaka sem. Hagyd már abba, könyörgök, mit tegyek, hogy ne zakatolj?