Elias Canetti

Sosem tudhatjuk, mi lesz abból, ha megváltoznak a dolgok. És azt talán tudjuk, hogy mi lesz abból, ha semmi sem változik?

A hírnév olyan, akár egy csatahajó: ha egyszer elindul a maga útján, nem lehet feltartóztatni.

A mindentudás amorf szenvedélyére, a szétszóródásra, az iránytalan csapongásra, a tárgyát még alig érintő s azt máris elejtő kapkodásra, erre a kíváncsiságra, ami biztosan több, mint kíváncsiság, hiszen céltalan és a semmibe szalad, erre az izgatott szerteszét kalandozásra csak egyetlen gyógyszer akad: az olyan emberrel való érintkezés, akinek megvan az az adottsága, hogy a tudható dolgok körében mozog, hogy semmit el nem ejt, mielőtt teljesen meg nem ért és ki nem merít.

Hazára minden embernek szüksége van, persze nem olyanra, amilyennek a primitív, melldöngető hazafi képzeli, olyanra sem, mint a vallásé, vagyis holmi túlvilági haza bágyatag ízelítőjére, nem, az embernek olyan haza kell, ahol talaj, munka, barátság, pihenés és szellemi befogadóképesség egyetlen természetes, kiegyensúlyozott és rendezett egészet, sajátos és egyéni világmindenséget alkot. A haza legjobb meghatározása: a könyvtár.

A könyvek védtelenek a mûveletlenekkel szemben.

Akkor mondhatjuk, hogy hibáztunk, ha hibázunk, és nem tesszük jóvá. Ha hibát követtél el, ne szégyelld jóvátenni!

Egy érzékeny embernek minden találkozásból van valami haszna vagy kára, mert érzelmeket és emlékeket ébreszt benne. A közönyös ember két lábon járó állapot: nem szív magába semmit, nem csordul túl semmitől, csak él a világban, mint egy befagyott erődítmény.

Az önbecsapásnak nincsen határa.

Ember semmitől se viszolyog jobban, mint attól, hogy olyasmi érjen hozzá, amit nem ismer.

Leghőbb kívánságom: látni, ahogy egy egér elevenen felfal egy macskát. Csak előbb jó sokáig játsszon vele!

A halottak az ítéletekből, az élők a szeretetből élnek.

Isten az emberi önteltség netovábbja.

Akit aludni láttunk, nem gyûlölhetjük többé.

Sötétben a szavak kétszer annyit nyomnak.

A sikeres már csak a tapsot hallja. A többire süket.

Ne higgy senki olyannak, aki állandóan az igazságot mondja!

Siker, az ember patkánymérge, csak kevesen élik túl.

Minden nyelv a maga módján hallgat.

Az ember azért hálás az elődeinek, mert nem ismeri őket.

Átélés és ítélkezés között körülbelül olyan különbség van, mint lélegzés és harapás között.