Elizabeth Moon

A boldogság olyan érzés, mint a normálisnál kisebb gravitáció.

Ha a normális emberek elvárják, hogy mindent tudjanak egymásról, az összes titkot, hogy bírják ki? Hogy nem szédülnek bele?

Szeretjük egymást, és akkor is szeretjük egymást, amikor haragszunk. A szeretet ott van a harag mögött, mint a fal a függöny mögött, vagy a táj, amelyen vihar söpör végig. A vihar elvonul, és a táj ott van.

A lényeg tudni, hogy az ember mivel kezdje. Ha a megfelelő helyen kezdi, és végigjár minden lépést, a megfelelő helyen végzi majd.

A legtöbb baleset valójában nem véletlen baleset, az az okuk, hogy valaki valami butaságot követett el, de aki megsérül, nem mindig az, aki a butaságot tette.

Semmi baj azzal, amilyenek vagyunk, csak másokban van a baj, amiért nem fogadnak el minket.

A rossz szülők megnehezítik, fájdalmassá teszik a gyerekeik életét, aztán azt mondják, azért tették, hogy segítsenek gyerekeiknek felnőtté válni. A fejlődés meg az élet amúgy is eléggé nehéz; a gyerekeknek nem kell, hogy még nehezebb legyen.

Mindenki körül vannak olyanok, akik nem szeretik. Nem kell ahhoz rossz embernek lenni, hogy egyesek ne szeressék.

Ha az emberek jobban hasonlítanának a számokra, könnyebb lenne őket megérteni. De (...) nem olyanok, mint a számok. A négy nem mindig a tizenhat négyzetgyöke emberi négyek és tizenhatok esetében. Az emberek emberek, zavarosak és változók.

Nem értem egymás megzavarásának szabályait. Az mindig udvariatlanság, ha én zavarok meg másokat, de mások nem tartják udvariatlanságnak, ha ők zavarnak meg olyan körülmények között, amikor nem kellene megzavarniuk.

Mindegy, mit teszek, mindegy, mennyire kiszámíthatóvá próbálom tenni az életemet, nem lesz kiszámíthatóbb, mint a világ többi része. Az pedig kaotikus.