Émile Zola

A szerelem csak öncsalás: az élni akaró jövő nemzedékek önző tolakodása.

Minő öröm volna valahol másutt, a csillagok között, újrakezdeni az életet rokonainkkal, barátainkkal. Milyen könnyû volna a haláltusa, ha az ember tudná, hogy elvesztett szeretetteihez indul, minő csókolózás volna a találkozásnál, minő gyönyörûség együtt élni örökké, halhatatlanul! (...) A vallások e kegyes hazugsága (...) könyörületesen eltakarja a rettentő igazságot a gyengék elől. Nem, nem: a halállal mindennek vége, érzelmeink nem élednek fel, a búcsú örökre szól. Örökre!

Amiről beszél az ember, azon könnyû segíteni, a dolgok csak úgy válnak rúttá, ha az ember elhallgatja őket.

Ha bezárod az igazságot, és mélyen a föld alá temeted, burjánzani kezd.

A nyomor mindent tönkretesz, mindent megrohaszt.

A játékszenvedély erjesztő és bomlasztó valami, mindent tönkretesz és megront, a legjobban nevelt, legbüszkébb embereket söpredékké, szennycsatornába sepert hulladékká változtatja.

A Tőzsde valóságos rengeteg, áthatolhatatlan sötét erdő, ahol mindenki tapogatózva jár-kel.

A jóság tehát mindenütt jelen van, még a legrosszabb emberekben is, ezek is mindig jók valakihez, s a tömegek átkai helyett szórványosan mindig szállnak feléjük alázatos, köszönő és imádó hangok is.

A pénz szül minden jót és minden rosszat.

Ó, a pénz, ez a megrontó, mérgező pénz, amely kiszikkasztja a lelket, elûzi belőle a jóságot, a gyengédséget, a mások iránt érzett szeretetet! A pénz az egyedüli bûnös, ő a kerítő minden emberi kegyetlenségben és aljasságban.

Olyan furcsák a nők, néha azzal szórakoznak, hogy feláldozzák magukat, persze, mindenkinek jogában áll, hogy ott keresse a gyönyörûséget, ahol neki tetszik.

A mások boldogsága jó befektetés.

Az élet végtelenül lapos pusztaság, olyan mocsár, amelyben minden erő alszik, poshad; de ha ezzel szemben meggyújtjuk a látóhatáron valamilyen igézet lobogó lángját, ha azt ígérjük, hogy egy garassal százat lehet nyerni, ha a sok aluszékony embernek megnyitjuk a mesés vadászat útját, amellyel két óra alatt milliókat hódíthatnak meg a legszörnyûbb nyaktörő felfordulás közepett, akkor megindul a hajsza, az emberi energia megtízszereződik, s olyan tülekedés támad, hogy az embereknek, noha csak kedvtelésből verejtékeznek, mégis sikerül gyereket csinálniuk, akarom mondani nagy, szép, eleven dolgokat... Jaj, az ördög vigye el! sok a felesleges szenny, de az is bizonyos, hogy nélküle befellegzene a világnak.

A lányféle olyan, mint a galagonya: ha virágba borul, mindent megtett.

Ha valaki jó anya, mindent meg lehet bocsátani neki.

Miért lenne a pénz hibás minden szennyért, melyet okoz?