Erasmus Darwin

A parttalan mélyben a szerves élet Gyöngyös barlangok ölén kelt és érett; Előbb parányok, mit lencse sem láthat, Fúrták a vizet, s a sárban jártak; Ezek, míg nemzedékek sora jő, Új erőt nyernek, s a testük is megnő; Honnan növények sokasága éled, S uszony, láb, szárny: a lélegző élet.

"Legyen fény!" - szólt az Úr, a mindenható, S a döbbent Káosz hallja, mily átható; Birodalmán a gyúló éter árad, S az anyagból millió nap támad; Minden nap körül földek hada pattan, S az elsőből még több bolygó kél nyomban.

Mily rövid az élet! Pár óra a bérünk, Hevülünk, hogy hûljünk; s nyugodni térünk.