A parttalan mélyben a szerves élet Gyöngyös barlangok ölén kelt és érett; Előbb parányok, mit lencse sem láthat, Fúrták a vizet, s a sárban jártak; Ezek, míg nemzedékek sora jő, Új erőt nyernek, s a testük is megnő; Honnan növények sokasága éled, S uszony, láb, szárny: a lélegző élet.

Kapcsolódó idézetek

1. A nedvesség és a meleg az élet forrása (...) Az erjedő penészből, amelyben hosszú ideig képződtek, legelőbb alaktalan, végtagok nélküli élőlények sarjadtak; szemcsék és pálcikák, amelyekben életerő szunnyadt, ezek ide-oda mozogtak világtalan sötétségükben, oktalanul és céltalanul csatangoltak, a vízben éltek, majd kimásztak a szárazra, és az iszapba húzódtak vissza. Ezer és ezer esztendő telt el így. Mesa Selimovic
2. Hogyha a kövezet közt, a téglák közt, a keskeny földszegélyben gyökeret verhetett ez a smaragdzöld bársonyos élet, (...) talán az én életem számára is van valamelyes lehetőség, hogy tovább folytatódjon, s virágot hozzon, ha gyökerei nem is hatolnak mélyebbre, mint a moháéi, ha fennmaradásához éppen úgy beéri valami icipici táplálékkal, s valójában nem is más, mint valami penész a házak tövében. Alberto Moravia
3. Az ember feljő, lelke fényfolyam, A nagy mindenség benne tükrözik. Megmondhatatlan kéjjel föltekint, Merőn megbámúl földet és eget; De ifjusága gyorsan elmulik, Erőtlen aggott egy-két nyár után, S már nincs, mint nem volt, mint a légy fia. Kiirthatatlan vággyal, amig él, Túr és tünődik, tudni, tenni tör; Halandó kézzel halhatatlanúl Vél munkálkodni, és mikor kidőlt is, Még a hiúság mûve van porán. Vörösmarty Mihály
4. Ábrándos lelkek szerint a tenger óriási, kékes tájakat rejt méhében, s akik a vízbe fúltak, ott görögnek hatalmas halak közt, különös erdőkben, kristálybarlangokban. A folyónak viszont csak fekete mélységei vannak, ahol iszapban rothadnak a hullák. Mégis milyen szép, amikor ragyog a kelő napban, és lágyan csobog zsongó nádasokkal szegett partjai közt! Guy de Maupassant
5. Az élet nem olyan, mint egy jól berendezett fiók, amelyben minden kötelességszerûen a helyén van, hanem olyan, mint egy nagy kert... itt sivár és terméketlen a talaj, ott gyom és bozót ver gyökeret, de helyenként üde pázsit zöldell, illatos virág nyílik szemnek és szívnek gyönyörûségére. Ninon de Lenclos
6. Az élet feltérképezetlen terület. Lépésről lépésre derül ki, milyen. Leo Buscaglia
7. Midőn a hervadás és rohadás folytán a gyöngéd virágot néhány porszemmé, az emberi és állati testet maroknyi földdé látjuk leolvadni, ne gondoljuk, hogy az azokat egybetevő anyagrészecskék elenyésztek, megsemmisültek; csak kiléptek a régi összeköttetésből, hogy egy ujba menjenek át; szárnyakra kelve szétoszoltak a levegőben, hogy uj életnek adjanak eredetet. Mentovich Ferenc
8. Gyönyörû az úttalan rengeteg, ujjong lelkem a parton egyedül; egy társaság van, hol nem szenvedek: a mély tenger, hol az ár hegedül. Embert meg nem vetek, de a természethez vagyok hû. George Gordon Noel Byron
9. Ténfergek a hajnali ködben kiismerhetetlen torlaszok csapadék és indulatok között meg-megújuló reménykedéssel mégis az emberi mértékkel mérhető élet valahol itt lapulhat karnyújtásnyira tőlem.
10. Az élet belülről kifelé fejlődik, megnyílik a fénynek és kitárul a szemnek. Le Corbusier