Erdélyi János

Magunk becsülése és önismeretünk fejlődése az a két szárny, mely keletet ad a népi költészetnek. Hatása meg fog tetszeni irodalmunkon, mert a népköltészet olyan a mûvelt írókénak, mint törzsök a virágnak.

A gondolat, mint gondolat benn a lélek fenekén egy ruhátlan gyermek, sem több, sem kevesebb, mint hiú álomkép, nem kerül több fáradságba, mint akármely bohó ötlet, mivel magától jő; hanem azt megőrizni az életnek, húst és vért adni belé, s a gyermeket nevén nevezni; ez már a szó, a nyelv dicsősége.

Mi mélyebb, mint a tengerek, És benne gyöngyök teremnek, Melynek van csende, vészei, Szentségei, szerelmei? - A szív, a szív, a szív!