Esther Perel

Akkor tudod, hogy megtaláltad az igazit, ha letörlöd a randiappot.

A vallás gyengülésével a pszichológia korszakába léptünk. Mindez a nyelvünkben is megmutatkozik: ha az emberi élet nagy kérdéseiről beszélünk, pszichológiai kifejezéseket használunk. Bûnök helyett függőségekről, fájdalom és szenvedés helyett traumáról beszélünk. A pszichológia, a pszichiátria, a tudatosság valójában mind arra valók, hogy pótolják az elvesztett vallás és a társadalmi struktúrák elvesztését.

A vallás mindig segített a felfoghatatlan dolgokat értelmezni, például hogy miért történnek rossz dolgok jó emberekkel, hogy miért létezik a szenvedés, a gonosz. Ezek az alapvető kérdések nem tûntek el és nem is fognak eltûnni - csak találunk más módokat a kezelésükre.

A mentális válság nem feltétlenül az egyénről szól, talán ez csak egy válasz egy őrült világra.

Az appokkal minden nagyon egyszerû, világos és egyértelmû. De volt-e valaha bárki 100 százalékig biztos a kapcsolatában? Valószínûbb, hogy a 77 és a 100 közötti hézagot töltjük be. A szerelem és a kapcsolatok sosem nullák és egyesek kérdése, de az alkalmazáskultúra minden bonyolult problémát egyszerûvé és világossá akar tenni.

Zárd be az appot, találkozz élőben a másik emberrel! És ha lehet, ne egy zajos bárba menjetek, és ne kérdezd ki úgy, mintha egy állásinterjún lennél! Ha a tökéleteset keresed, a legapróbb dologtól is kiráz majd a hideg. Azt figyeld, az illető olyan ember-e, akivel el tudod képzelni, hogy leélsz vele egy életet.

Régebben a házasság célja a társaság biztosítása, a családi élet fenntartása, a gazdasági támogatás, a társadalmi elfogadottság volt. Aztán romantikus vágyakat hoztunk be, a házassággal együtt járt a szeretet, az érzelmek és a valakihez tartozás. És ma már a házasság - de értem ezalatt az összes hosszú távú elkötelezett kapcsolatot - az identitáskeresésről szól: olyan párt keresünk, aki segít nekünk önmagunk legjobb változatává válni.

Meséld el, hogyan szerettek, és én elmondom, hogyan szeretsz.

Ma a boldogság nem csak egy lehetőség, hanem kötelezettség. Gyengének bélyegeznek, ha nem összpontosítasz a boldogságodra.

A félrelépés nem mindig arról szól, hogy el akarod hagyni azt, akivel vagy, hanem arról, hogy el akarod hagyni azt a személyt, akivé te magad váltál.

Az én fogalma a 19. században jelent meg, korábban nem létezett, hiszen egy közösség része voltál, egy kiterjesztett család tagja. Majd elhagytad a falut, megérkeztél a városba, ahol egyedül találtad magad. A romantikus kapcsolatok váltak gyógyírré önmagunk sebeire. Nincs mellettem közösség vagy család, ezért azt kértem tőled, hogy adj meg nekem mindent, amit egy egész falunak kellene biztosítania.

A férfiassághoz mindig felszólító mód társul. Bizonyítsd be, mutasd meg, légy az, ne hagyj ki semmit! De ha valami valóban egyértelmû és állandó, akkor nem kell mindig bebizonyítania magát.

A gyermekkor az élet nagyon fontos szakasza, de sokkal tovább vagyunk felnőttek, mint gyerekek. Felnőttkorban is lehet fejlődni, ez az időszak tele van lehetőségekkel, kreativitással. Ráadásul megválogathatod, hogy kikkel akarod tölteni.

Játékosság, felfedezés, kíváncsiság, képzelőerő, álmodozás, költészet, éneklés - ezek mind meggyógyítják az embereket. Nem jönnek majd maguktól, ha meggyógyultál, hanem ezeken keresztül érhető el a gyógyulás.

Gyakran nem azért megyünk máshová, mert másik partnert keresünk. Azért megyünk máshová, mert egy másik ént, önmagunk egy másik verzióját keressük. Nem arról szól a hûtlenség, hogy el akarjuk hagyni a partnerünket. Azt az embert akarjuk elhagyni, akivé mi magunk váltunk.