Az én fogalma a 19. században jelent meg, korábban nem létezett, hiszen egy közösség része voltál, egy kiterjesztett család tagja. Majd elhagytad a falut, megérkeztél a városba, ahol egyedül találtad magad. A romantikus kapcsolatok váltak gyógyírré önmagunk sebeire. Nincs mellettem közösség vagy család, ezért azt kértem tőled, hogy adj meg nekem mindent, amit egy egész falunak kellene biztosítania.

Kapcsolódó idézetek

1. Senki nem kezd el élni az "én" sztorija nélkül. Ezzel kezdődik az élet, az első szóval, amit elgondol. Azt megelőzően nem létezik sem ön, sem a világ. Az ember napról napra végigcsinálja ezt, amikor felébred benne az "én".
2. Az embernek több korszaka van. A tanulás, a pályán való elindulás és a párkeresés éveit "én-korszaknak" nevezem. Amikor megismertük azt, akivel le tudjuk élni az életünket, kezdetét veszi a "mi-korszak". A család bővülésével, a gyerekek megszületésével pedig automatikusan az "ők-korszak" lép életbe.
3. Aztán jöttél (...) te. Te nem olyannak láttál. Azelőtt még soha senki nem éreztette velem azt, hogy elég vagyok. Te vagy az első, és most már én is elhiszem.
4. A szeretet feloldja az én-határokat. Ahhoz, hogy szeresselek, át kell, hogy éljelek. Ahhoz, hogy átéljelek, beléd kell bújnom. Ahhoz, hogy beléd bújjak, föl kell oldódnom. Énemet föl kell áldoznom, hogy ne én legyek, hanem mi legyünk, ezentúl. Müller Péter
5. Mi azért vagyunk boldogtalanok, mert túlságosan az énben élünk. Mit jelent az, hogy túlságosan az énben élünk? És pontosan mi is történik ilyenkor? Vagy a létezésben vagy, vagy az énben - mindkettőben egyszerre nem lehetsz. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy nem vagy teljes, szét vagy darabolódva. Ha az énben vagy, az azt jelenti, hogy szigetté váltál. Ha az énben vagy, akkor azzal határvonalat rajzolsz magad köré. Különbséget teszel, és azt mondod: "ez én vagyok", "az nem én vagyok". A definíció, a határvonal az "én" és a "nem én" között az, ami elszigetel. Az "én" elszigetel. Megfagyaszt, és többé nem tudsz folyni. Amikor folysz, mint a folyó, az "én" életképtelen. Ezért szinte mindenkiből egy jégkocka lett: nincs semmi melegség, semmi szeretet az emberekben. A szeretet melegség, és ők félnek a szeretettől. Ha felmelegednének, akkor megolvadnának, és eltûnnének a határvonalaik. A szerelemben a határok eltûnnek; az örömben is eltûnnek a határok, mert az öröm is melegség. Osho
6. Azt gondoltam, hogy egyáltalán nincs szükségem férfira, mert bármikor magamra hagyhatnak, hogy lassan elsüllyedjek a fájdalom és a becsapottság mocsarában. (...) Abban a percben megváltozott a véleményem, hogy veled találkoztam.
7. Emlékszem arra a pillanatra, amikor ráébredtem, hogy felszabadítottad bennem azt, amit csak a szerelem képes szabaddá tenni. Hogy teljes valódat nekem adtad. Önzetlenül. Fenntartások nélkül. Valami hirtelen átjárt ettől az ajándéktól. Valami, ami olyan mélyen volt bennem, ahová a szavak már nem érnek el. Ahol elbuknak a kifejezések. Ahol nincsenek titkok. Ahol csak te és én vagyunk, meg az egész, amit ketten együtt alkotunk. Charles Martin
8. Aki képes feltárni a múlt traumáit, az alapvetően változtat a kapcsolatai minőségén. Sokkal harmonikusabb, mélyebb, intimebb, egyszóval emberibb kapcsolódásra lesz képesek. Pusztán azzal, hogy elkezdi megérteni önmagát, elkezdi egy családi egység részeként felfogni az életét. Komoly paradigmaváltást jelent, ha az elszigetelt, magányos egység helyett egy közösség tagjaként tekintünk saját magunkra.
9. Nekem fogalmam sem volt arról, milyen érzés a szerelem. De ha rád talál, akkor rád talál, és neked fel kell ismerned. Nicholas Sparks
10. Mióta eszmélek, szeretek szeretni, hiszen tudod: sokat és sokfélét szerettem. Téged talán jobban, mint másokat, de mindez nagyon rég volt. Az évek csöndben körém rakódtak. Közönyből építettem nyugalmat. Azt hittem, hozzám nem ér fel már semmi hullámverés. De te egyszer csak újra megjelentél, vadul dörömböltél, és rám törted a kaput. Szédülök, mint aki varázslatból ébred. Mi ez? Felfogni sem tudom, mi történt velem. Egyik pillanatról a másikra - váratlanul és hihetetlenül - sarkaiból fordult ki a világ? Vagy csak az én világom? Egy biztos: kötelékeim fellazultak, zárt énem kitárult, a mindenség részesévé lettem. Olyat kaptam Tőled és Általad, amit örökre elveszettnek hittem: a létezés értelmébe vetett hitet.