Euripidész

Régi bajon nem kell új könnyet ontani.

Bölcs légyen az, kit a szerencse felkapott!

Sok ezer kezet legyőz egy bölcs tanács.

A túl nagy szeretet se dicsőséget, se megbecsülést nem szerez az embernek.

Ha egy jó embert bántanak, mindazoknak, akiket annak tartanak, vele kell szenvedniük.

Vajon olcsó álmokkal és üres hazugságokkal áltatjuk-e magunkat akkor, amidőn azt képzeljük, hogy léteznek az istenek, pedig csak a vak véletlen és a vad változás mozgatja a világot?

Bajban mutatkozik meg, hogy ki jó barát, hisz jó körülmények közt van barát elég.

A szülők azért szeretik gyermekeiket, mert mintegy önmagukat látják bennük: a tőlük származó gyermekek olyanok, mintha második énjük volnának.

A józan ember legjobban teszi, ha nem tanítja túl okosra gyermekét.

Az asszonyok azért születtek mindig is, hogy a férfi sorsát átkozottabbá tegyék.

Míg fiatal az ember, nem emészti magát, könnyen veszi a bajt.

Minden ember önmagát szereti a legjobban. A többi, gyerek, barát, csak azután jön!

Azt gondolom, boldogabb az az ember, akinek nincsen gyermeke. Aki sosem tudja meg: végül örömére vagy bánatára szülte, nevelte föl őket, mennyi, de mennyi gondtól-bajtól kíméli meg magát!

Sokkal jobb, ha az ember pont olyan, mint mindenki más. Ami engem illet, örülök, ha öregkoromra fedél van a fejem fölött, még ha lehetne se akarnék király vagy tudom is én, mi lenni. Legjobb szerintem az arany középút, a tapasztalat azt mutatja, az használ legtöbbet az embereknek.

Aki nagyratörő, a végén mind megjárja, mert szemet szúr az isteneknek, s minél magasabban volt, annál nagyobbat esik.

Miért kívánkozol, te esztelen, idő előtt a sírba? A halál eljön úgyis, ha akarod, ha nem, Kár imádkozni érte!

Mindig azt hajtogatják, milyen nagy bölcsek voltak a régiek, az őseink, de énszerintem nem tudtak azok semmit: kitaláltak szebbnél szebb dalokat az ünnepekre, lakomákra, mikor úgyis örül az ember, bezzeg azt nem bírták kifundálni, hogyan lehetne dallal meg lantpengetéssel meggyógyítani azt, aki bánatában őrjöng.

A férfiak azt mondják, jó nekünk, otthon ülünk, amíg ők háborúznak, biztonságban vagyunk. Üres beszéd! Inkább háromszor harcolnék, mint hogy egyszer szüljek!

A túl sok ész csak fölingerli ellenünk a többi embert! Ha új, sose hallott bölcsességgel állunk elő, az ostobák azt mondják rá, céltalan zagyvaság. Azok meg, akik büszkék az eszükre, terhesnek érzik, hogy van náluk okosabb is.

Nincs rosszabb a házasok vagy rokonok közti viszálynál: olyankor elszabadul a pokol!