Fodor Ákos

Viszket az élet; fáj, ha vakarom. Ha mit sem érzek: az már jutalom.

Ha benned nincs Ünnep: hiába ünnepelnek téged - körülötted.

Az egyetlen reális dátum

Az igazságot nem adhatom fel - csak az őszinteséget.

Ígéreted ezután tartsd meg! magadnak.

Én nem kívánok senkinek sem, aki él: csak jót - vagy semmit.

Gyere közel, közelebb, még közelebb, kérlek, még, még, egészen közel, tapadóan - egészen! - Én akarlak eltaszítani.

Ne adj igazat. Neked túl sokba kerül; nekem meg épp van.

Levél vagyok. Zárt küldemény. Dolgom: hogy kézbesítsem. - Ha föltépném, sem érteném: Istennek írta Isten.

Egy sohasemvolt ajtón kilép, visszanéz egy képzelt ablakon.

Immár tulajdonságom vagy: jobban vigyázok rád, mint te önmagadra.

Bármihez érek: te zendülsz. Nyelved lettem, harangom lettél.

Még az sem kizárt, hogy a céltábla nyilad útjába kerül.

Van, mikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni.

Sohasem fogod megbocsátani nekem, hogy nem szerettél.

Siettem ugyan, míg melléd kerülhettem - de, hogy te: célom?

Kértél. Megkaptál. Megnézted: mi van bennem. - Mi már nem játszunk?

Az ember még az árnyékára is büszke - hiszen ő veti!

Szerelemről és tengerről igazán csak hallgatni tudok.

- Vallj színt! rivallják. - Szivárvány... suttogom.