Fodor József (orvos)

Szép-e Budapest? Hát hogyan is lehet kérdezni? Persze, hogy szép. Csakhogy csupán... távolról. Közelről nézve, jól megtekintve, teremtőm! A fekvése, hegyei, völgyei alakulása, a széles Duna, a pesti háztenger, azon túl a távolba nyúló mérhetetlen síkság megkapók, elbájolók. De ne nézzünk meg semmit apróra. Mert akkor látni fogjuk, hogy hegyei jórészt kopárok, völgyei víztelenek, a háztenger valójában csupa tégla- és vakolattenger, kert, park, lomb nélkül, s a végtelen síkság épp oly végtelenül egyhangú, kietlen, fátlan pusztaság, mint egy kanzaszi nagy farm.

Aki fákat ültet, alig látja azoknak erdejét. De hisz nem vagyunk mi jövevény és vándor nép itten. Gondoljunk csak gyermekeink, unokáink jövőjére, akkor örömmel ültetünk s várjuk az évenként szaporodó rügyeket, még ha nem is érhetjük meg az erdőt.

Ha már nekünk, mai budapestieknek nincs módunk városunk körül szép és egészséges parkokat, villatelepeket láthatni: szerezzük meg a jövő nemzedéknek, - hogy legyen okuk, amiért megáldjanak, - amint nekünk van okunk áldani nádorunkat, aki a városligetet ültette, főhercegünket, aki a Margitszigetet teremtette, és van okunk szidni és kárhoztatni ama kába embereket, akik kivagdalták a Hármas-határhegy, a Gellérthegy, a Sashegy, s a többi hegy erdeit, s nekünk kopárságot hagytak. Kezdjük meg már egyszer a fásítást, mert az idő repül, s a fásításhoz sok idő kell, magától pedig nem támad!