Francis Fukuyama

Egy demokráciáknak mindig szüksége van a megújulásra, szüksége van arra, hogy őszintén szembenézzen saját hibáival.

A jogállamiság átlátható szabályok készlete, ami mindenre kiterjed, tehát ha a társadalom leghatalmasabbjai folyamatosan változtatni tudják a szabályokat, akkor nincsen jogállamiság. A jogállamiság alapvető célja az, hogy védje a gyengét az erőstől.

Nagyon sok totalitárius vezető (...) a nacionalizmust is felhasználja annak érdekében, hogy népszerû legyen és támogatást tudjon teremteni. Ez rövid ideig sikeres tud lenni, de elkerülhetetlenül bajhoz vezet, hiszen konfliktust eredményez más országokkal. Ez nem olyan rendszer, ami nemzetközi értelemben fenntartható és élhető.

Ha a médiát kézben tudjuk tartani, akkor meg tudjuk győzni az embereket arról, ami nem igaz. Az európaiak elfelejtették már a történelem ezen tanítását. Van egy egész generáció, ami felnőtt a kommunizmus összeomlása óta, tehát nincs meg bennük az a történelmi emlékezet, hogy milyen az, amikor egy autoriter rendszer a média feletti kontrollt használja ahhoz, hogy társadalmi támogatottságot nyerjen.

Nem hinném, hogy automatikus folyamat lenne, hogy a liberális demokráciák irányába megyünk. A liberális demokráciához vezető út harcot igényel. Ehhez az kell, hogy akik hisznek a liberális demokráciában, azok harcoljanak, néha az utcákra is kimenjenek érte. Ezt nem lehet automatikusnak vagy adottnak venni. Európának pontosan ez az egyik problémája, hogy olyan régóta jól megalapozott demokráciái vannak, hogy az európaiak többsége természetesnek veszi, és nem harcol érte, nem védi, de ha nem harcolnak érte, akkor nem fog fennmaradni.

A közösségek a kölcsönös bizalomtól függnek, és nélküle nem fognak spontán módon létrejönni.

Az állam sokféle funkcióval rendelkezik, akár jók azok, akár nem. Ugyanaz a korlátozó hatalom biztosítja például a magántulajdon védelmét és a közbiztonság fenntartását, amely ugyanakkor megengedi a magántulajdon elkobzását is, illetve az állampolgári jogok korlátozását.