Franz Werfel

Ha nem hiszek a rosszban, akkor nincs is rossz... ha nem hiszek a halálban, akkor nincs is halál... megölhetnek, még csak észre sem veszem... aki elér erre a pontra, az újjáépíti szelleméből a világot.

Mindenki csak egyszer él, és egyetlen élete van. Kizárólag saját élete iránt vannak kötelességei, egyébként senki és semmi iránt. De miből áll valójában az élet? Kívánságok és vágyak hosszú sorából. Lehet, hogy ezek sokszor csak képzelt kívánságok és vágyak, mégis egyes-egyedül az a fontos, hogy erősek. Az élet egyetlen értelme, hogy kíméletlenül teljesítsük ezeket a kívánságokat és vágyakat.

A boldogtalan szerelem mindig sejt valamilyen megoldást, még ha csak álombeli megoldást is.

Nagy szerencsétlenségben, még elemi csapás esetén is, az emberek azzal könnyítenek a szívükön, hogy ösztönösen egyes személyekre hárítják a felelősséget, és elhalmozzák őket szemrehányásokkal.

Bár a női ruhákkal úgy áll a helyzet, mint a nyári lombokkal, akármilyen felséges és finom a selyem vagy a szövet, elhervad a divat őszén.

Vannak emberek, akiknek sem rangjuk, sem lényük nem kiemelkedő, mégis kishitûség fog el jelenlétükben. Minden ok nélkül mesterkéltnek és keresettnek érezzük magunkat velük szemben.

Aki politikával foglalkozik, annak két tulajdonsággal kell bírnia. Először némi könnyelmûséggel, vagy ha úgy tetszik, halálmegvetéssel, ami ugyanaz; másodszor, ha már döntött, rendíthetetlenül hinnie kell saját döntéseiben.

Egyedül a szellem ad létjogosultságot a valóságnak, nem pedig fordítva. (...) Minden cselekvés eleve elhibázott, a gondolkodás azonban örök.

Az igazi nemes ember nem hódol be semminek, legkevésbé a példákon alapuló következtetésnek.

Isten kegyelméből megadatott az embernek, hogy mindenben inkább higgyen, mint pusztulásában.

Minden állat, még a legkisebb is félelmetes, amikor az életét védi.

Az olyan emberek, akik mindig uralkodnak magukon, és végtelen soká tudnak várni, félelmetesek.

Minden katonanép hatalma azon áll vagy bukik, mennyire sikerül megteremtenie legyőzhetetlenségének mágikus hitét.

Senki sem ismeri önmagát, míg próbára nem tétetett.

Még a legszörnyûbb valóságban is mindig van valami megbékítő, ha az ember szembenéz vele.

Csak az elviselhetetlen, ami céltalan.

Az emberek minden korban más-más eszmékkel fûszerezik a keserves életet, hogy még élvezhetetlenebbé tegyék.

Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami vagy.