Vannak emberek, akiknek sem rangjuk, sem lényük nem kiemelkedő, mégis kishitûség fog el jelenlétükben. Minden ok nélkül mesterkéltnek és keresettnek érezzük magunkat velük szemben.

Kapcsolódó idézetek

1. Az egyszerûség sokak számára nehezen elérhető jellemző. Gyakran büszkék vagyunk arra, akik vagyunk és amit elértünk, és meg akarjuk mutatni másoknak, mennyire fontosak vagyunk. Hogy mennyivel jobbak vagyunk másoknál. Valójában azonban ezeket a késztetéseket a belső bizonytalanság okozza. Magunkon kívül keressük az értéket és az önigazolást, és ezzel elkülönítjük magunkat másoktól. Olyan ez, mint egy magánzárka, tökéletesen elválaszt mindenkitől. Egyedül akkor, és csak akkor tudunk igazán összekapcsolódni másokkal, ha megértjük, hogy nekik is ugyanúgy megvannak a maguk jó és rossz tulajdonságaik, mint nekünk. És csak ez az emberi kapcsolat képes arra, hogy megnyissa a szívünket, és határtalan törődést és szeretetet sugározzon mások felé. Hogy másokat is egyenlőnek tekinthessünk.
2. Az emberek kibeszélik egymást, így felsőbbrendûnek tûnünk, mintha irányítanánk. És olyankor egyesekből a dolgok ismerete törődést vált ki.
3. Hiány mindenkiben van, s gyakran tapasztaltam, hogy némely embereknél egyes hiányokat a sors más jeles tulajdo­nokkal gazdagon kipótolt. A legkitûnőbb egyének néha sajátságosak modorukban, ügyetlenek a társalgásban, s eltérnek a szokottól ruhá­zatukban. A bárgyúk őket kinevetik, de a komolyabb emberek előtt sajátságaik dacára is köztiszteletben állanak. Deák Ferenc
4. Ha találkozom valakivel, aki túl sokra tartja magát, és szünet nélkül dicsekszik, mindig arra gondolok, hogy az egész valamiféle titkolt kisebbrendûségi érzés ellensúlyozása. Agatha Christie
5. Az emberek általában elgyengülnek attól, ha találnak valakit, akivel van bennük valami közös, mert ettől azt érzik, máris ott az a kimondatlan bizalmi kötelék közöttük. Kollár Betti
6. Vannak szerető emberek. Előbb-utóbb felmerül bennük az igény, hogy akit szeretnek, teljességükben, torzítatlanul lássák. De nem olyan könnyû megmutatkozni. Saját félelmeink észrevétlenül is elvárásokká merevednek bennünk, s nehezünkre esik a másik természetessége. Bár mesék, mondák, vallomások szólnak arról, mennyire epekedünk, hogy megismerhessünk valakit, de ha erre alkalmunk nyílik, legtöbbször meggondolatlan hirtelenséggel ítéljük meg a másik személy jellemvonásait. Végül mindannyian rejtőzködni kezdünk, és szorongatónak érezzük a mindennapi életünket. Jónás Tamás
7. Vannak olyan emberek, akiknek keressük a társaságát, mert szórakoztatónak tûnnek számunkra, mert a velük való találkozás élvezetet okoz nekünk, és előnyöket rejt magában. Viszont vannak olyan emberek, akik elől kitérünk, mert untatnak minket, mert a velük való találkozás kellemetlen érzést kelt bennünk, és attól tartunk, hogy hátrányos lehet ránk nézve, ha kapcsolatban állunk velük.
8. Az emberek olyan egyszerû lények, könnyen kiismerhetők, megszokod őket, és aztán már nem tudnak meglepetést okozni. Mindenki valami egészen egyértelmûre vágyik. Valami egészen mindennapos dologra. Emberi kapcsolatra és a hús érintésére, időnként egy csipetnyi hatalomra, de nem túl sokra, nehogy véletlenül felelősséggel járjon. Felelősségre senki se vágyik. Jasmin B. Frelih
9. Az ember félénk és mentegetőző természetû. Már nem jár-kél emelt fővel. Nem meri kimondani: "Én ezt gondolom" vagy: "Én vagyok" - hanem ehelyett mindjárt valaki mást idéz. Ralph Waldo Emerson
10. A féltékenység mélyén mindig kisebbrendûségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!" - ezt próbálja rákényszeríteni a másikra. Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák. Popper Péter