Friedrich Schiller

Megbocsátani és feledni - ebből áll a derék ember bosszúja.

Bölcsességed legyen az őszhaj bölcsessége: de szíved - szíved legyen az ártatlan gyermekség szíve!

Gondolkodni annyi, mint a múlthoz viszonyítani.

Az embernek, mert célja nagy, Hát kell a másik ember, Csak szépen összefogva hat; Sok víz hajtja a malmokat, Sok cseppből áll a tenger.

Hülyeség ellen az istenek is hiába hadakoznak.

Rejtekéből minden vágy kizúdul, forr a vér és partjain kitör, test a testbe átzuhanni vágyik, s szív a szívvel égve egybedől.

Szegény, koldusszegény leszel, mikortól nem tudsz már szeretni mást, csak önmagad.

Aki semmitől sem fél, van olyan hatalmas, mint akitől mindenki retteg.

Az ember ne akadjon fenn apróságokon, ha nagy dolgok miatt vágott neki az útnak.

Aki sosem kockáztat, annak nincs mit remélnie.

Barátaim buzgalma tesz tönkre, nem ellenségeim gyûlölete.

Gyúlj ki, égi szikra lángja, szent öröm, te drága, szép! Bûvkörödbe, ég leánya, ittas szívünk vágyva lép. Újra fonjuk szent kötésed, mit szokásunk szétszabott, egy-testvér lesz minden ember, hol te szárnyad nyugtatod.

A szív csöndes szentélyébe fuss hát A világból, mely forrong vadul.

A természet csak homlokába tett Látó szemet, hátát, a védtelent, Csupán a jámbor hûség védi meg.

Álmodnak egy szebb, jobb hazáról, Ez álom minden emberé: Lihegve tör a földi tábor Egy felragyogó cél felé! A föld tavaszra, télre válik - Az ember remél mindhalálig.

A szerelem lángja főzi a szerelem gyilkos mérgét.

A nők egymás asszonyi gyöngeségeit hiúz szemekkel lesik ki!

Gyakran megtörténik, hogy az erény tovább él, mint a becsület!