Galgóczi Erzsébet

Az egyedüllét tiszta állapot. Rossz, de egyértelmû. Előbb-utóbb kitermel valami keménységet... valami dacot.

A virág luxus, és haszontalan dolog. (...) Igen ám, de a haszontalan dolgok nélkülözhetetlenek. Haszontalan dolgok nélkül nem érdemes élni.

Olyan vagyok, mint egy távoli csillag: magányos és lakatlan.

Hazajöttem azzal az eltökéltséggel, hogy kiirtalak magamból. Nem sikerült.

Visszamenőleg megértek néhány dolgot az életemből. (...) Huzatos, didergő hézag volt bennem, eleven kudarcérzés... Megkérdőjelezte minden magamba vetett hitemet... Talán most meg tudok tőle szabadulni. Lezárhatok valamit, ami nyitott volt, de nem a jövő felé, hanem a múltba. Az ember ne nézzen hátra.

A szenvedély mértékegységét még nem találták föl, és addig ki meri állítani, hogy mi van arányban mivel?

A vihar magasba röpíti a szemetet. De el is söpri?

Ahhoz, hogy az ember önmaga legyen, személyiség, a Létnek egy egyedi megjelenési formája, nélkülözhetetlen variációja - nem szabad, hogy elforduljon önmagától, inkább kézbe kell vennie önmagát.

A szem nemcsak eszköze a látásnak, hanem korlátja is.

Van konfliktus, aminek egyszerûen nincs megoldása. Holtpont, ahonnan nem lehet tovább lépni, vagy ha mégis lép az ember, még rosszabb... Míg élek, sajnálni fogom, hogy rosszul vizsgáztam nálad, de tanultam belőle. (...) Ha nem adok meg mindent, akkor nem szabad találkoznom olyan nővel, aki nem elégszik meg azzal, ami kevesebb az egésznél.

Semmi sem olyan biztos, mint a halál, és semmi sem olyan bizonytalan, mint a halál órája.

Úgy vártam én minden szavad, De ajkad néma maradt, És láttam, te is úgy fájlalod, Hogy nincs mit mondanod, A búcsú könnyû volt neked, A bánat nekem maradt, Mert úgy, ahogy én szerettelek, Szeretni nem szabad.

Addig nem szabadulhatok meg tőled, amíg nem adsz olyan választ, amit meg tudok érteni. Ami logikus. Mert az, hogy nem szeretsz, érthetetlen, illogikus és... jogtalan. Honnan van jogod arra, hogy ne szeress engem?

Elfogyott minden magyarázat. Az ember fölmetszi az ereit, aztán majd jön valaki, és megmagyarázza.

A nők nem szeretik a sikeres, beképzelt pasasokat. A legtöbb nő ilyenkor azt gondolja magában: "Legalább egy nő legyen az életében, én, akit nem kap meg ez a Don Jankó!"

Lehet, hogy az egész irántad érzett szerelmem nem egyéb rögeszménél... de mert hiszek ebben a rögeszmében, igaz a szerelem. Te vagy az élet szimbóluma, azzá váltál, és amíg te nem vagy az enyém, addig semmi sem az enyém az életből.

Minden ember halhatatlan, mert ott él a gyerekeiben, az ismerőseiben, az ismeretlenekben, mindenkiben, akire bármilyen kis hatással volt.

Az életben nincs igazi kárpótlás, öregem. Ha neked egyvalaki kell, száz másikat megkaphatsz, a száz se teszi ki azt az egyet.

Alkudj meg! Csak egyszer. Mit számít az? - Mindent. A megalkuvás olyan, mint a leszaladt szem a nylonharisnyán. A szem fut tovább - és az ember végül leszaladt szemekből áll.

Sokféleképpen lehet nemszeretni is. Még emberségesen is.