Galgóczi Erzsébet

Olyan végletek férnek el az emberi szívben, amit nem lehet kifejezni, csak érezni tud az ember!

Egyszer szeretném megkérdezni már: nem fáj néked, hogy néked sose fáj...?

Megvizsgáltam a lelkiismeretemet. Nagyon nyomorultul éreztem magam..., nem jó beismerni a saját kudarcunkat. Valamit nagyon elhibáztam, ha nem tudtalak megtartani.

Nem is tudom, mi a borzasztóbb: minden barátunkat túlélni, vagy előbb meghalni, mint ők.

Milyen magányos lehetett egész életében - talán úgy, hogy nem is tudott róla -, mert az önző emberek mindig magányosak. Ki tudják zsarolni mások szolgálatát és még a gyengédségét is - de a szeretetét senkinek. Ideig-óráig a szeretetet is, de csak annyi időre, míg le nem leplezik magukat. S ez az idő mindig nagyon kevés.

Ez az ország az én országom. Ha akarja, ha nem!

Átnézel rajtam, mint az üvegen, Átnézek rajtad - s vérzik a szemem.

Nem hiszek egyáltalán abban, hogy a fizikai munkát szeretni lehet. Én se szerettem kapálni. Dolgozni kell, mert meg kell élni, de a fizikai munka - semelyik se - nem szeretetreméltó.

Mire az ember megszokja az életét, s megtanul hozzá alkalmazkodni, addigra éppen belehal.

Belenyugodtam, hogy nem tudlak elérni. Mindent megtettem, ami tőlem telt, de több nem tellett tőlem. Egy literes üvegbe nem fér bele a tenger.

Most már tudom, hogy a lehetetlenre képtelen vagyok. A saját jellemem adottságait kimerítettem. Boldog nem vagyok, de megnyugodtam.

Konfliktusból csak cselekvéssel lehet kilábalni.

Könnyebb egy anyának eltartani tíz gyereket, mint tíz gyereknek egy anyát.

Nem az a fontos (...), hogy honnan jössz, hanem az, hogy hova mész.

Az egyenruha nem egyenembereket takar.

Olyan vagy, mint egy aknamező, amelynek nem ismerem a térképét; így azt sem tudhatom soha, melyik gesztusommal vagy lépésemmel robbantok föl benned egy nem sejtett aknát.

Én kicsit vagy nagyon szeretni nem tudok, csak egészen, ha szeretek; és nem érem be semmivel, ami az egésznél jottányival is kevesebb.

Egyszer mindenkinek újra kell teremtenie céljait, amelyeket határtalan erejû és fantáziájú kamaszként beteljesíteni szándékozott.

Az egyedüllétben van valami szégyenletes. A szorongást és a szomorúságot, amivel jár, még csak el lehet viselni - a szégyent nem.

A halál megtöri a szemet, s erről a tört lemezről nincs mód többé előhívni a képeket, amelyek valaha rögzültek benne.