Gáspár László

Miért van az, hogy mindig az kell, kinek nem kellek? Miért becsülöm mindig azt, ki nem érdemli meg? szívem, lelkem eléd raktam, te meg büszkén eltapostad, nem ismertél és sohasem fogsz többé már!

Mért nézel hátra már? A múltnak vége, látod, Már a szíved összetört, S mégis forog a föld.

Hogyha az ember szeretet kap, akkor ő is jobban ki tudja mutatni azt, amit érez: a szeretetet.

Ha nem fontos valaki, akkor azt se érdemli meg, hogy lássa, hogy megbántott.

Nem az életkor számít, hanem a fejlődés.

Akinek van tehetsége, az mindenből fejlődik, szívja be a körülötte levő dolgokat, és ezáltal egyre több lesz.

Szeretem magamat, tudom, mit akarok, de a színpadon mindig az volt számomra a fontos, hogy a közönségnek adjak, hogy ők jól érezzék magukat.

Én is emberből vagyok, hibázom. De a nagyobb baj az lett volna, ha nem tanulok belőlük.

Én mindenkinek csak az igazat mondom. Sokszor fáj az igazság valakinek, de ezt félre kell tenni (...). Ezért is jó a humor, a kemény véleményt is el lehet kicsit viccelni, és akkor nem esik olyan rosszul a másiknak.

Azt tartom szem előtt, hogy ha a (...) 23 éves, tapasztalatlan, nyers, álmokkal teli énem itt állna előttem, akkor mit szólna a döntéseimhez. Ha valamit döntök, nagyon fontos nekem, hogy ez az énem is egyetértsen.

Sokszor az ember akkor követi el a legnagyobb hibát, amikor nem ismeri el, hogy tévedett, és megy még tovább, és hajszolja.

Más mondani valamit, meg más dönteni valami mellett.