Gelong Thubten

Általában nem vagyunk a magunk ura, az elménk gyakran kalandozik olyan helyekre, ahová nem kellene, vagy sokszor nem azt teszi, amit szeretnénk. A mindfulness azonban beültet minket a volán mögé.

A boldogság az alapállapotunk. Amikor boldogtalanok vagyunk, hibajelzést kap az agyunk. Lehet, hogy az érzelmek épp az egyensúly megbillenését jelzik?

Talán érdemes lenne átfogalmazni a boldogság definícióját. Sokan azt hiszik, valamiféle pezsgés, amelyet bizonyos dolgok okoznak. Ez azonban függőséghez, a boldogság hajszolásához vezet. Ezzel pedig állandó elégedetlenség jár együtt, soha semmi nem elég, így folyton csalódunk. Ehelyett stabil belső elégedettséget céloznék meg, amelyhez nem kell kiváltó ok, hanem tartós és állandó.

A test sohasem hazudik. Az elme mindenféle trükköt ismer, de a test mindig elárulja, hogyan érezzük magunkat. Fontos, hogy odafigyeljünk rá. A betegség például üzenet - sokszor ébresztő, hogy meglássuk végre, mi zajlik az elménkben.

Tökéletes párkapcsolat nem létezik. Csupán annyit tehetünk, hogy tudatosan eldöntjük, hogy belefektetjük a kellő munkát. A párkapcsolat nem állandósult dolog, tenni kell érte.

A függőség olyan, mint amikor vakarjuk a sebet. Minél jobban vakarjuk, annál jobban viszket, és a végén elfertőződik. Ha képesek vagyunk egyszerûen csak megélni a viszketést, tartjuk magunkat és nem vakarjuk meg, akkor a seb be tud gyógyulni.

Gyakran attól félünk, hogy ha megbocsátunk valakinek, akkor hagyjuk, hogy megússzon valamit. Pedig inkább arról van szó, hogy megszabadulunk a bosszankodás terhétől.

Valaki megdob kővel. Kit hibáztatsz? Azt, aki a követ dobta, pedig valójában a kő talált el. Akkor miért nem a követ hibáztatod? Mert a kőnek nem állt szándékában fájdalmat okozni. Ezt a logikát követve viszont a követ hajító embert sem volna szabad hibáztatnod, hiszen a harag és a szenvedés vitte rá arra, hogy megdobjon téged. Amikor valaki megbánt bennünket, mindig azt hisszük, hogy direkt ránk utazik. Ha azonban megértjük az emberi elme mûködését, akkor azt is tudjuk, hogy amikor fájdalmat élünk át, gyakran elveszítjük a fejünket, és olyasmit teszünk vagy mondunk, amit nem akarunk.