Általában nem vagyunk a magunk ura, az elménk gyakran kalandozik olyan helyekre, ahová nem kellene, vagy sokszor nem azt teszi, amit szeretnénk. A mindfulness azonban beültet minket a volán mögé.

Kapcsolódó idézetek

1. Modern nyugati kultúránkban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a tudatos elménk irányít minket, pedig valójában a tudattalan elménk ül a vezetőfülkében.
2. Hasonló kapcsolatban állunk az elménkkel, mint lovas a lovával. A ló (az elme) néha szeretne szabadon vágtatni vagy páfrányt legelni, ezért kitépi kezünkből a gyeplőt, és közben majdnem kirántja helyéből a vállunkat. A tudatos jelenlét nyelvén mindez azt jelenti: ha megrántjuk a gyeplőt, akkor az elménk csak még jobban fog tiltakozni. De ha csak gyengéden meghúzzuk, közben csettintünk, mint a cowboyok, és még azt is hozzátesszük, hogy "hó, öregfiú!", akkor elménk fokozatosan lelassít és engedelmeskedik, végül pedig odasúghatjuk neki, hogy "köszönöm". Ha elménk el akar vágtatni velünk, és erőszakosan visszarántjuk, akkor ledob bennünket, és elnyargal. Ha empátiával fordulunk önmagunk felé, ha ellen tudunk állni a követelőző gondolatoknak, akkor viszont elcsendesedik. Ruby Wax
3. A legtöbben életünk felét ábrándozással töltjük. Néha szép dolgokra gondolunk, általában azonban csupa negatívumra: olyasmin rágódunk, olyasmi miatt aggódunk, ami már megtörtént - vagy éppen nem történt meg. Én úgy döntöttem, elég sok mindenről maradtam már le emiatt, és többről már nem akarok. Azért végzek mindfulness-gyakorlatokat, hogy az első sorból nézhessem az életemet, szünet nélkül. Ruby Wax
4. Nem vagyok a magam ura. Nem tehetem azt, amit akarok. Korlátaim vannak, egyre több. Nem mondják ki, de érzékeltetik: egyirányú az út, és javarészt nem én döntök, merre kanyarodik. Légrádi Gergely
5. A jelen folytonosan múlttá válik, s mikorra magunkévá tesszük, már egy másik jelenben élünk és a jövő tervezésével vagyunk elfoglalva, amit a múlt rajtköveiről indulva végzünk. A jelen sosincs itt. Mindig lekéssük a tudatosságot. Antonio Damasio
6. A szégyentől való rettegés hívja életre az olyan szokásainkat, mint a maximalizmus, a mindenáron tetszeni vágyás, az önostorozás, az önszabotálás, a menekülés, a bezárkózás és az elkerülés, a túlteljesítés, az állandó irányítási vágy meg a többi. Ha gyakran folyamodsz ezekhez a viselkedési mintákhoz, tudnod kell, hogy ki ül a volán mögött. Nem más, mint a szégyen. Andrea Owen
7. Sorsunkban nem az út egésze, hanem csak egy része előre meghatározott. Adott az útvonal, de mi, utazók döntünk valamennyi kanyarnál és elágazásnál. Nem vagyunk az élet urai, de nem is vagyunk teljesen kiszolgáltatva neki. Elif Safak
8. Ha lépésről lépésre látjuk magunk előtt az utat, amelyet meg kell tennünk, biztosak lehetünk benne, hogy ez nem a mi utunk. A saját utunkat mi alakítjuk minden megtett lépésünkkel. Ettől a miénk. Joseph Campbell
9. Gyakran automatikusan engedelmeskedünk a hatalomnak anélkül, hogy belegondolnánk, miért is cselekszünk úgy, ahogy, és vajon valóban ezt kell-e csinálnunk. Maria Konnikova
10. Az életünk körülményeit nem mindig irányíthatjuk, de azt igen, hogy mihez kezdünk velük. Atul Gawande