George R. R. Martin

Azt mondod, nem fognak szeretni? Hát szerettek valaha is? Hogyan veszíthetnék el valamit, ami soha nem is volt az enyém?

Aki siet az életben, az a sírjába siet.

A háború első szabálya (...): soha ne teljesítsd az ellenség vágyát!

Vannak, akik olyanok, akár a kard. Harcra termettek. Csak akaszd szegre őket, és rozsdásodni kezdenek.

A tervek olyanok, mint a gyümölcs, szükségük van egy kis időre, hogy megérjenek.

Egy hölgy páncélja az udvariasság.

A félelem megfertőzheti az emberi elmét és furcsa gondolatokat ébreszthet benne.

Ahogy vétkezünk, úgy szenvedünk.

Az árulás veszedelmes gyomnövény. (...) Ki kell tépni szárastul, gyökerestül és magostul, máskülönben új árulók nőnek ki az út mellett.

A nevetés megmérgezi a félelmet.

Vannak titkok, amelyek jobb, ha rejtve maradnak. Vannak titkok, amelyeket túl veszélyes megosztani másokkal, még azokkal is, akiket szeretsz, akikben bízol.

Sajátos bátorság kell ahhoz, hogy valaki beismerje a gyávaságát.

A bánat még a legerősebb és legfegyelmezettebb elméket is megzavarhatja.

Ha meglátják, hogy a szavaik megsebeznek, sohasem leszel képes megszabadulni a gúnyolódástól. Ha nevet akarnak adni neked, fogadd el, tedd a sajátoddá! Akkor többé nem tudnak majd bántani vele.

- Lehet valaki bátor, miközben fél? (...) - Egy férfi csakis akkor lehet bátor.

Legyenek inkább becsületes ellenfeleim, mintsem becsvágyóak, és nyugodtabban fogok aludni éjszakánként.

Soha ne feledd el, ki is vagy, mert a világ biztosan nem fogja! Tedd ezt az erősségeddé, s akkor sohasem lehet a gyengeséged. Viseld páncélként, és sohasem használják majd arra, hogy ártsanak vele!

A szív hazudik, a fej megtréfál, de a szem az igazat látja. Nézz a szemeddel! Hallj a füleddel! Ízlelj a száddal! Szagolj az orroddal! Érezz a bőröddel! Akkor következik csak a gondolkodás, utána, s így megismered az igazságot!

A félelem mélyebbre hatol, mint a penge.

Az elme olyan, mint a kard. A régi berozsdásodik.