Ghymes

Tenger, ha kutatom, Csipkeszélû árját, Kék égen repülő Felhőknek uszályát, Mintha a kedvesem Röptetné ruháját.

Úgy csukd le a szemedet, Úgy zárd be a kezedet, Mint hogy ha altatnál És elhagynál.

Égben az első, sorban az utolsó, holton vagy a kendő, méhben a borsó, völgyben vagy a zengő, szívben vagy a dobszó, égre nyíló szemben egy szem hó.

Nézd a szemeimet, minden kiderül, kár mondani már, A magyarság szívbe menekül, úgy is jót talál, úgy is jót talál.

Régebben nem kiabált, Nem nőtte túl a szobát, Nem morgott még a világ, Ennyi szabálytól.

Hogyha születnél, várna a Holdon Még cseperednél, nézne az angyal. Utca zajától, lámpa vasától, Konyha szagától, lány mosolyától, Versben a vágytól, féltene folyton. Magadra vigyázz!

A hitem, hogy lehet úgy, Hogy puszta álom az egész, Sors üvöltve kiborul, Ha szem a szembe belenéz.

Hunyd le most lassan a szemed, Holnap történt meg, mi lepereg, Hozzád ért az órám, s leszakadt, Sírásod mega-megakadt.