A hitem, hogy lehet úgy, Hogy puszta álom az egész, Sors üvöltve kiborul, Ha szem a szembe belenéz.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha álom csak az élet, Egyszer mindenki felébred Egy tiszta hajnalon, Várja borzalom Vagy irgalom. Ákos
2. Az égre nézek fel, rád gondolok újra, Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva. Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom, És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom! Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem, Hogy összetörted azt, amit irántad érzek.
3. Van az úgy, hogy az ember azt hiszi, jól csinálja a dolgait az életben. Aztán valaki felnyitja a szemed, és hirtelen rájössz, hogy az egész világod borul, mint akit kiütöttek. Padlót fogsz.
4. A sorsom eldőlt, így visszagondolva, akkor már tudhattam mindent, de én igyekeztem vak lenni, és abban hinni, aminek a belső hangom teljes határozottságával mondott ellent. Ilyen a valódi remény talán, vak és hamis, nem engedi láttatni az elkerülhetetlent.
5. Én az álom, te az ébrenlét, Alig látom, de már véget is ér. Tükröt tart az élet, amit látni félek, Mert csak játszom, hogy minden szép. Halott Pénz
6. Mintha mély sír lettem volna, S benne lelkem a halál, Oly sötét volt álmaimban A sors, mely fölöttem áll. Vörösmarty Mihály
7. Néha úgy érzem, hogy az életem, amelyet lélegzetről lélegzetre élek, pusztán csak álom, s az éjszaka ködös, örvénylő álomképei az igaziak.
8. Üres a szó, mondhat bármit, A szemedbe néz, s a lelked is fázik.
9. A víziók zord éjén Láttam tûnt boldogságom; Szívem megtört, mert élet és fény Nem volt - csak éber álom. Edgar Allan Poe
10. Elszorul a szívem, A mikor azt látom, Hogy az, ki olyan volt, Mint egy tündérálom, Elfonnyad, megfakul Mint a letört rózsa, A szirmait elhullatja. Szerteszéjjel szórja! Ambrozovics Dezső