Gilbert Ryle

[Nem] szabad feltételezni, hogy a beszámolók, amelyeket önmagamnak mondok el saját tettemről, vagy a rendszabályok, amelyeket saját viselkedésem számára előírok, szükségképpen mentesek minden elfogultságtól. Önmagamról szóló beszámolóim ugyanolyan fajtájú tökéletlenségeket mutathatnak, mint a rólad szóló beszámolóim, és a figyelmeztetések, fenyítések és parancsok, amelyeket önmagamnak előírok, ugyanúgy lehetnek hatástalanok és ostobák, mint azok, amelyeket másoknak írok elő.

A lélek elkerülhetetlen végzete az abszolút magányosság. Csak a testek találkozhatnak.

Belső életünkben mindannyian egy kísértetszerû Robinson Crusoe életét éljük. Az emberek láthatják, hallhatják és lökdöshetik egymás testét, de gyógyíthatatlanul vakok és süketek egymás szellemi mûködései tekintetében.

Mindannyiszor, amikor egy új tudomány eléri első nagy sikereit, buzgó hívei mindig úgy képzelik, hogy most már minden kérdés megoldható.

Azok a dolgok, amelyeket magamról fölfedezhetek, ugyanolyan jellegûek, mint azok a dolgok, amelyeket más emberről fedezhetek föl; és fölfedezésük módszerei nagyjából ugyanazok.

Bizonyos, nagyon is fontos vonatkozásokban könnyebb fölfedeznem azt, amit a másik emberről akarok tudni, mint ugyanazt önmagamról.

Az, aki soha nem ismerte meg, mi az őszintétlenség vagy a vélemény elhallgatása, éppúgy nem lehetne becsületes vagy szókimondó, ahogy az sem lehetne őszintétlen vagy tartózkodó, aki sohasem ismerte meg, mi az egyenes és nyílt szó.

Semmi értelme nincs úgy beszélni, mintha két világ létezne vagy tizenegy világ. Csak fogalomzavart kapunk, ha az egyes foglalkozások szerint látjuk el címkékkel a világokat. Még az az ünnepélyes kifejezés is, hogy "fizikai világ", filozófiailag éppen olyan semmitmondó, mint a "numizmatikai világ", a "szatócsvilág" vagy a "botanikai világ" kifejezések lennének.