Giovannino Guareschi

Forradalmat csak akkor lehet szítani, ha a nép senyved.

Ha nem ismernéd a félelmet, mit érne a bátorságod?

Az én hitem határtalan lehet, de ha tíz napig nem iszom, megszomjazom. A hit arra való, hogy elviselje az ember ezt a szomjúságot, és derûs lélekkel úgy fogja fel, mint isteni próbatételt.

Ha a veszélyt át lehet gondolni, már nem is félünk tőle. Akkor félünk, ha a veszélyt csak érezzük, de nem ismerjük. Olyan, mintha bekötött szemmel járnék egy ismeretlen utcán. Ronda dolog.

Aki megnyer egy háborút, hamarabb vág bele egy másikba, mint az, aki elveszti.

A papnak az a dolga, hogy összeszedje és a Vatikánon keresztül a Paradicsomba küldje az odavaló lelkeket. Tehát a papnak egy kolerajárvány, egy földrengés vagy egy háború kellős közepén gyöngyélete van. Mert akinek az az élete, hogy lelkeket ment meg, annak ez a bőség birodalma.

A lelkiismeret hangját éjszaka jobban hallani.

A nagyvárosokban az emberek leginkább azon törik magukat, hogy eredeti módon éljenek, ebből lesznek azután azok az egzisztencializmusféle dolgok, amelyek a világon semmit sem jelentenek, de azt az illúziót keltik az emberben, hogy másképpen él, mint a régiek.

A haladás az ember szemében egyre jobban összezsugorítja a földet: egy napon, amikor az autók percenként százmérföldes sebességgel fognak száguldozni, az ember mikroszkopikus méretûnek látja majd a világot, s úgy fogja magát érezni, mint egy veréb egy hatalmas árboc tetején, belebámul a végtelenbe.

A nagy mûveltség visz a tudatlanságba, mert ha a mûveltség nem a hitre támaszkodik, az ember egy bizonyos ponton csak a dolgok matematikáját látja. És ennek a matematikának a harmóniáját tekinti istenének, elfelejtve, hogy maga az Isten teremtette ezt a matematikát és ezt a harmóniát.

A társadalmi igazságosságot (...) előbb-utóbb el kell kezdenünk, ha meg akarjuk valósítani, mert olyan ez, mint a gombolyag: ha az ember nem találja a végét, mit várhat? Hogy majd a Szentlélek megmutatja neki? Megkezdi valahol, aztán a megkezdett úton szépen halad tovább.

Az erény éppen abban mutatkozik meg, ha az embernek módja és hajlama van a bûnre, mégsem vétkezik.

Ha egyszer isteni parancs, hogy "Isten nevét hiába ne vegyed", miért adta Isten az embernek a beszédet?

Abban, amihez a politikának köze van, minden lehetséges. A háborúban az ember megbocsáthat az ellenségének, aki kevéssel azelőtt még az életére tört, és megoszthatja vele a kenyerét, de a politikai harcban az ember gyûlöli az ellenfelét, s egyetlen szó miatt apák és fiúk is egymás gyilkosaivá lehetnek.

Csak érzéketlen fatuskók politizálnak úgy, hogy fölgyújtják a sajtot, a szalonnát, a kolbászt meg a lisztet, fejszével szétverik a tejüzemek rézüstjeit és lelövöldözik a disznókat.

Sok esetben épp a mûveltség ködösíti el az agyat.

A tömeg arra figyel, aki nagyobb lármát csap.

Egy plébánia attól még mintaszerûen végezheti a dolgát, hogy egy haranggal kevesebb van a temploma tornyában. Nem az a fontos, mekkora lármát tud csapni. Istennek olyan jó füle van, hogy azt is meghallja, ha egy mogyorónyi harangocskával harangoznak neki.

Aki bajban van, nemigen képes épkézláb következtetésekre.

Nem a ruha teszi az embert (...). A tekintélyes embernek gatyában is van tekintélye. Csak valami tekintélyt parancsoló dolgot kell véghezvinnie.