Graham Greene

A szerelem nem szûnik meg, csak éppen oly könnyen növi ki az ember, mint egy szerzőt, akiért gyerekkorában rajongott.

Nem az években rejlik a hosszú élet titka. Az emlékezet nélküli ember száz esztendőt megérhet, mégis úgy érezheti, rövid élete volt.

Néha az a furcsa érzés kísért, hogy én vagyok az egyetlen, aki örömet lel az életben.

A szabadság pedig, döbbentem rá, csak a sikeresekhez szegődik. És talán a szabadság az, a szólás és viselkedés szabadsága, amit a sikertelenek igazából irigyelnek a befutottaktól. Nem a pénzt, még csak nem is a hatalmat.

Egyetlen férfi sem bocsátja meg, ha nem bocsátanak meg neki. Az ilyesmi Isten kiváltsága.

A szeszélyesség gyakran végződik tönkremenéssel.

Isten az egyetlen, akiért az idő dolgozik.

Talán, ha nagyon akarnám, hogy megértsenek, vagy hogy én megértsek valakit, beleringathatnám magam a hitbe, de én riporter vagyok: Isten pedig csak a vezércikkíróknak létezik.

Az emberek nem szeretik a valóságot. Nem szeretik a józan észt. Amíg a koruk rá nem kényszeríti őket.

Vannak pillanatok, amikor egy férfi is sírhat, anélkül, hogy szégyenkeznie kellene.

A házasság olyan vállalkozás, amelyben a férfiak a szabadságukat, a nők pedig a boldogságukat teszik kockára.