Gretchen Rubin

Ne hagyd, hogy a tökéletes a jó ellensége legyen!

A szokásaink alakítják a létezésünket és a jövőnket. Ha változtatunk a szokásainkon, változtatunk az életünkön.

Ahhoz, hogy továbbmenjek, néha meg kell engednem magamnak, hogy megálljak.

Sokszor többet tanulok mások egyéni tapasztalataiból, mint a tudományos tanulmányokból vagy filozófiai eszmefuttatásokból.

Amiről azt feltételezzük, hogy átmeneti lesz, az gyakran állandósul, amiről pedig azt, hogy örökre szól, arról sokszor bebizonyosodik, hogy mulandó.

A szokások felgyorsítják az időt, mert amikor minden nap ugyanolyan, az élményeink lerövidülnek és összefolynak; ezzel szemben az idő lelassul, amikor a szokásokat megszakítjuk, amikor az agynak új információt kell feldolgoznia.

Nem leszünk sem kreatívabbak, sem hatékonyabbak azáltal, ha lemásoljuk mások szokásait; még akkor sem, ha ők éppenséggel zsenik. A saját természetünket kell megismernünk, és tudnunk kell, hogy mely szokások szolgálnak minket a leginkább.

A lelkesedés a társadalmi bátorság egyik formája.

Azt feltételezzük ugyan, hogy az érzések diktálják a tetteinket, pedig valójában sokszor a tetteink keltenek bennünk bizonyos érzéseket.

Az ölelés oldja a stresszt, növeli az összetartozás érzését, csillapítja a fájdalmat.

A házasság furcsán elnémítja a bensőséges megnyilvánulások bizonyos fajtáit. Majdnem minden házasságban élő ember tapasztalta már, milyen megdöbbentő dolgokat tud mondani a társa egy kerti partin egy idegennek. A hétköznapok sodrában nehéz gondolatébresztő, mélyenszántó társalgást folytatni.

Nem a megvalósult cél, hanem a célért vívott küzdelem - vagyis a fejlődés - tesz boldoggá.

Ha új dolgokat csinálunk - például először megyünk el egy múzeumba, megtanulunk egy új játékot, ismeretlen helyre utazunk, új emberekkel találkozunk -, feltehetően sokkal boldogabbnak érezzük magunkat, mint azok, akik leragadnak a megszokott tevékenységeik mellett. A boldogság paradoxonjainak egyike: bár irányítani akarjuk az életünket, csakhogy a szokatlan és a váratlan is boldogságot nyújt.

Az érzelmek ragályosak, mert öntudatlanul átvesszük mások hangulatát - jót-rosszat egyaránt. Ha időt szakítunk a bolondozásra, megfertőzzük egymást a jókedvünkkel, és azok, akik szeretnek bolondozni, sokkal esélyesebbek a boldogságra.

A boldogsághoz annyira hozzátartozik a fejlődés, hogy gyakran vonzóbb a csúcs felé haladni, mint odafent lenni.

Mindannyiunk életében előfordul, hogy a világon mindent megadnánk azért, ha olyanok lehetnénk, mint tegnap, bár az a tegnap jelentéktelenül és unalmasan múlt el felettünk.

Van a boldogságban valami együgyûség, ártatlanság, kedélyesség. Az életöröm és a lelkesedés energiát, alázatot és elkötelezettséget követel. Kevésbé fárasztó, ha valaki gúnyolódásba menekül, romboló kritikát fogalmaz meg, vagy filozofikus közönyt színlel.

A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyük önmagunkat, ha másokat boldoggá teszünk. A legjobb módszer, hogy boldoggá tegyünk másokat, ha önmagunkat boldoggá tesszük.