Ugrás a tartalomra
Amiről azt feltételezzük, hogy átmeneti lesz, az gyakran állandósul, amiről pedig azt, hogy örökre szól, arról sokszor bebizonyosodik, hogy mulandó.
Kapcsolódó idézetek
-
Gyakran jobban tudjuk értékelni azt, amiről tudjuk, nem fog megismétlődni, mint azt, amiről azt hisszük, örökké így marad.
Jostein Gaarder
-
Vannak, akik szerint a tettek beszédesebbek a szavaknál. De a tettek mulandó dolgok, a szavak örökre elkísérnek.
-
Ami az életünk értelmét beteljesítő lehetőségeket illeti, egyedül ezek mulandóak. Mert amint megvalósítjuk őket, egyszer s mindenkorra szólnak; mivel a valóra váltott lehetőséget úgymond a múltba menekítjük, ahol semmi nem tûnik el visszahozhatatlanul.
Viktor Emil Frankl
-
Emlékezetünk folyamatosan alakul, hol ez, hol az válik fontossá, kiemeltté, más meg ezzel egyidejûleg elfelejtődik. Időlegesen.
-
Az anyag állandóan változik, hogy újabb és újabb történeteknek adhasson testet, a megtörtént történetek viszont öröklétûek. A történet az egyetlen dolog ezen a világon, ami változtathatatlan, megsemmisíthetetlen, ami örök, ami tényleg maradandó. A történetek akkor is megtörténtek egyszer, ha a világ sem lesz majdanán.
Csányi Vilmos
-
A hitélmény az, amely hosszabb távon jobban megmarad. Intellektuális jellegû kérdéseink elavulnak, mihelyt tudjuk rájuk a választ.
Somorjai Ádám
-
Az az állandó, hogy mindig minden változik, de közben kell, hogy állandók legyünk benne.
Barabás Éva
-
Az életben örökké valamivé leszünk. Ha valaki úgy tartja, ő lett valamivé, az azt jelenti, hogy halott.
Christian Friedrich Hebbel
-
Amit beszélünk, azt elhordják a szelek, ami írva van, az megmaradhat örök időkre.
-
Az ember ilyennek vagy olyannak ítél valakit, azután pont az ellentétét látja meg benne. Eleinte szeret, majd a végén meggyûlöl valakit; vagy kezdetben közömbös iránta, később pedig már imádja. Sosem lehetünk biztosak benne, ki vagy mi lesz létfontosságú a számunkra, sem abban, hogy kinek vagy minek tulajdonítunk majd jelentőséget. Meggyőződéseink mulandóak és ingatagok, még azok is, amelyeket a legszilárdabbaknak vélünk. Akár az érzelmeink. Nem szabadna bíznunk magunkban.
Javier Marías