Günter Grass

Az bizonyos, hogy a patkányok túl fogják élni az emberi nemet, (...) mert ezek a rágcsálók még a nukleárisan szennyezett Bikini-korallzátonyon is életképesek.

Apának lenni olyan állítás, amelynek lépten-nyomon meg kell erősítenie önmagát.

A szerelem nem örökmécses, ritkán izzik örökké.

A színház már csak ilyen: a válságokból él, abból, amit úgy neveznek, hogy a nemek harca.

A szerelemnek nem parancsolhatsz, nem mondhatod meg, mit tegyen. Szerelemre nincs orvosság. Jön és elmúlik. És fáj, amikor elmúlik. Olyankor egészen halálig megmarad.

Ebcsont beforr, amíg fiatal az ember, minden seb gyorsan begyógyul.

Így van az, gyerekek, ha az ember csak maga marad. Kóvályog össze-vissza, mint akinek nincs ki a négy kereke.

A történelem, pontosabban az általunk kikevert történelem egy eldugult klozet. Folyton lehúzzuk, mégis visszajön a szar.

Elválaszthatatlan társam az, amit mindközönségesen mélabúnak, orvosi szaknyelven pedig - ha kezelésre kerül a sor - depressziónak nevezünk. Gyakori jelenség ez nem csupán az emberek, hanem feltehetőleg egyéb állatfajok között is. A vele együtt járó búskomorság elfátyolozza ugyan a kedélyt, egyszersmind azonban belátóvá tesz, világosságot vetít egynémely szakadékba. Nem létezne nélküle mûvészet.

Mint a szabadságnak, a mûvészetnek is ára van.