Elválaszthatatlan társam az, amit mindközönségesen mélabúnak, orvosi szaknyelven pedig - ha kezelésre kerül a sor - depressziónak nevezünk. Gyakori jelenség ez nem csupán az emberek, hanem feltehetőleg egyéb állatfajok között is. A vele együtt járó búskomorság elfátyolozza ugyan a kedélyt, egyszersmind azonban belátóvá tesz, világosságot vetít egynémely szakadékba. Nem létezne nélküle mûvészet.

Kapcsolódó idézetek

1. A depresszió kedélyzavar, amely oly titokzatosan gyötrő, megfoghatatlan módon nyilatkozik meg az énnek - a mérlegelő tudatnak -, hogy szinte nincs is rá szó. Majdhogynem érthetetlen tehát mindazoknak, akik szélsőséges formájában nem tapasztalták, bár a rosszkedv, a lehangoltság, amely sok emberre rátelepszik, s amelyet a hétköznapok taposómalmával szoktak összefüggésbe hozni, számosakkal megsejteti, milyen a betegség, ha katasztrofális méreteket ölt.
2. A szomorúság, a valódi bánat, az egy bátor, sokrétû érzés. Azt jelenti, hogy hordozója már átélte az örömöt, és felvállalja annak elvesztését, veszteségét is: a bánatot. (...) A szomorúság nem depresszió. A szomorúság élethelyzet. Az élethelyzet megoldásával ki lehet jönni belőle, bár törvényszerûen lesz utójátéka a bánatnak, lenyomata a bőrön. A depresszió azonban nem az örömből fakad, mint a bánat, hanem a depresszió az élet elvesztése, a közöny. Tisza Kata
3. A depresszió, nem lehet eleget hangsúlyozni, annyi változatban, oly sokféle arculattal jelentkezik - röviden, oly mértékben függvénye az egyéni okozatok és reakciók összességének -, hogy az egyik ember mentsvára a másiknak csapda lehet.
4. A depressziónál a fájdalom kérlelhetetlen, és az állapotot az teszi tûrhetetlenné, hogy tudjuk, nincs rá orvosság - sem holnap, sem egy óra múlva, sem egy hónapon, sem egy percen belül. Ha valamelyest enyhül a helyzet, tudjuk, ez csak átmeneti, és a fájdalom fokozódni fog. Elsősorban a kilátástalanság, nem a fájdalom roppantja össze a lelket.
5. A depresszió maga a fájdalom, és megtennék bármit, hogy képes legyek újra valódi érzelemre. Bármilyen érzelemre. A fájdalom borzalmas, annyira erős, hogy megakadályozza, hogy bármi mást érezzen az ember, és ez az a pont, amikor úgy érzed, hogy megbolondulsz.
6. A szerelem betegség, amely az ember szemén át hatol az elméjébe, eltompítja az érzékeit, a gondolkodását és csak arra az egyre lesz fogékony. Belebetegszik a teste és a lelke, álmatlanságtól szenved, mélabú emészti, szervezetében teljesen felborul az egyensúly, szívbántalmak gyötrik és közönséges testi fájdalom - míg végül meg nem hal. Rebecca Gablé
7. A depresszióval az a nagy probléma, hogy megakadályozza, hogy a beteg "normálisan" gondolkodjon és viselkedjen. A depressziós ember nem úgy gondolkodik, mint aki nem érintett. Ahogy a fuldokló ember sem lélegzik ugyanúgy, mint az, aki nem merült a víz alá.
8. Mivel a melankólia, a lehangoltság egyidős az emberiséggel, ám a rosszkedvet kísérő, jellegzetes (testi) tünetegyüttest csupán alig fél évszázada nevezik depressziónak, óhatatlanul felvetődik a kérdés: lehet, hogy csak azóta tartják betegségnek ezt az állapotot, amióta "feltalálták" az ellenszerét? Vagyis a "gombhoz varrták volna a kabátot"? Szigeti Ildikó
9. Az a bosszantó a depresszióban, hogy az ember elkerülhetetlenül az életre gondol. A depresszió mindnyájunkból gondolkodót csinál. Matt Haig
10. A mûvészet tulajdonképpen egyfajta öngyógyítás a boldogtalanság enyhítésére. Nem való mindenkinek, és ezzel nincs semmi baj. Ha valakinek megfelel az, ami van, csak ül, és nem alkot semmit. A mûvész viszont elégedetlen, így mindig csinál valamit: megszólal, fest, vagy csak keresztbe teszi a lábát, és felkiált: ez a mûvészet! Wahorn András