Györffy Kinga

Az emberek szeretnek történeteket hallgatni, de nem szeretik, ha megmondják nekik, hogy most egy történetet fognak hallani.

Empatikusnak lenni azt jelenti, hogy látjuk, értjük és kapcsolódunk a másik személy érzéseihez, de mindezt a saját érzéseinken keresztül érjük el. Nem érzünk együtt tehát, a szónak abban az értelmében, hogy nem veszünk el a másik ember érzéseiben, nem vesszük át, nem pakoljuk magunkra őket.

Néha azt kívánom, bárcsak annyi energiát és összpontosítást sûrítenénk a hallgatásainkba is, mint a szavainkba! Mennyivel, de mennyivel több pozitív változás elindítói lehetnénk!

Kiderülhet, hogy a meggyőzendő személy az adott tárgyban nem meggyőzhető. És ez legalább annyira értékes bizonyosság, mint az ellenkezője.

Az elborzasztással vagy bezárod a meggyőzendő személyt, vagy racionalizáló gesztusokra készteted, de semmiképp sem nyújtod annak az érzelmi átalakulásnak a lehetőségét, ami a meggyőződés velejárója.

A tragikus végû történetek - legyen szó akár a dohányzás, akár a klímaváltozás vagy az autóvezetés közbeni üzenetküldés helyrehozhatatlan következményeinek narratív megjelenítéséről - többnyire letaglóznak, ahelyett hogy tetterővel ruháznának fel. Csekély a meggyőző potenciáljuk, mert nem helyeznek jutalmat kilátásba.

A sorsfordító felismerések a csendben születnek.