H. E. Bates

Van egy határ, amikor az ember már nem alázkodhat meg tovább.

Így hat az emberre a horgászat: nem aggódik és nem dühöng olyan dolgok miatt, amelyek nem számítanak. Csak a víz számít, a zsinór, az úszó és a horogra akadt hal, amely a sötét vízben sodródik. Mielőtt észbe kapna az ember, máris feltartóztathatatlanul befonja a kellemes, céltalan dolgok hálója.

Egy nő, aki jobban kedveli a magányos sétákat, mint a lovaglást (...), nem a legjobban élvezi az életet.

A nők ilyenek. Vannak időszakok, amikor a szó semmit sem ér.

Jót tesz az embernek, ha új dolgokat próbál ki. Unalmas és besavanyodott lesz, ha mindig ugyanúgy csinál mindent.

A nők elhervadnak, akárcsak a virágok, ha nem táplálják őket és nem gondoskodnak róluk.