Halász Judit

A végtelenhez mérve semmi se tökéletes Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres Az örökös vándorút véget soha nem ér S ha nincsen gyökered - elvisz a szél.

Jól csak a szívével lát az ember Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan Az igazságot átérzi a lelkünk De te is tudod, hogy kimondhatatlan.

Mindannyian mások vagyunk, Bár egyben-másban hasonlítunk, Mindannyian mások vagyunk, Még jó, hogy van néhány közös dalunk.

Semmi sincsen, ami mindenkinek egyformán tetszik, Semmi sincsen, amit mindenki ugyanúgy szeret, Ami más, mint az, amit értéknek tartasz, Az valaki másnak még érték lehet.

Ne kérdezd tőlem, hogy meddig maradhatok, A játék vége előttem is titok, Játsszunk most együtt, amíg csak lehet, Remélem, nem felejtesz sokáig el, ha egyszer elmegyek.

Anyák napján szóljon a dal, és legyen bennünk hála, mert anyuka nélkül nem jöhettünk volna e szép világra. Anya csak egy van - szól a mondás, és szomorú, akinek egy sincs, Hát köszöntsünk minden anyukát, a szeretet a legnagyobb kincs.

Mindig elgondolkoztat, ha nőnap, ha anyák napja van, miért kell erről külön megemlékezni? Hiszen az lenne a természetes, ha minden nap gyereknap, nőnap, anyák, sőt apák napja lenne.

Sok mindent nagyon komolyan kell venni, de akiben nincs egy kis önirónia, aki nem képes nevetve beszélni, azt nem tudom komolyan venni.

Meg kell őrizni azokat az apróságokat, amitől jó, amitől szép az élet: az egymásra való figyelést. Anélkül, hogy megismernénk egymást, sose alkossunk véleményt.

Mindenkit agyon lehet ütni egyetlen szóval és meg lehet szerezni egy másikkal.

Nagyon gyorsan elröppen a varázslatos gyerekkor, ki kell használni az időt!