Halász Judit

Ha az ember tud még vágyakozni, akkor talán fiatal.

Nem azért készítek fotót minden évben a karácsonyfánkról, mert meg akarom mutatni valakiknek, hanem azért, hogy megőrizzem a szépségét.

Nem az ajándékok jelentenek élményt, hanem az együttlét. Amikor körülüljük az asztalt (...), amikor titokban készülődünk, mert örömet akarunk szerezni.

Az embert nemcsak a szülei, de a gyereke is neveli.

Örülök, ha fiatalabbak társaságában lehetek. Mert előítéletek nélküliek, frissek, pirosak: diákok.

Nem mindegy, hogy ki mikor fiatal. Miben nőtt fel, mit hozott magával, mire emlékszik? Azt is mondhatnám, hogy akinek a háborúról élénk emlékei vannak: felnőtt. Aki csak az idegeiben érzi: fiatal. S akinek nincs köze hozzá: teenager.

Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok, De ha eltûnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.

A végtelenhez mérve szinte nem is létezünk, A csillagévek óráin egy perc az életünk. Az ember önmagában semmit nem ér, S ha nincsen barátunk, elvisz a szél.

Azt hiszem, a szívünkben, ha nyílna még virág, boldogabb és szebb lehetne az egész világ. Ha véletlenül találkozunk, egy mosoly legyen a jel, hogy ismeretlen ismerősként búcsúzunk majd el.

A szívem mélyén elhervadt már minden virág, De megtanultam, mit jelent egy igazán jó barát, Ha bajban vagyok, elég az, ha rá gondolhatok, Hisz nélküle már nem lehetnék az, ki most vagyok.

Az ember ezen a Földön csak egyszer él, S ha nincsen barátod, elvisz a szél.

Minden sivatag egy kutat rejt valahol, S ha lelked mélyén rátalálsz, már nem csodálkozol.

Az ember elégedetlen, ez viszi előre a világot.

Nem lehetsz félig, takaréklángon színész!

Minden édesanya megtapasztalta már azt a láthatatlan köteléket, amely a gyermekéhez fûzi, és amelynek révén akkor is megérzi gyermeke örömét, bánatát, ha épp egy másik kontinensen tartózkodik.

Bárhová elindulni, bármit elkezdeni csak akkor érdemes, csak akkor esik jól, ha a másiknak is jó.

Van valami, amit nehéz megfogalmazni, mert már túl sokan kimondták. Egy szó, amire nincs változat. Szeretet. Anyai szeretet. Anya, aki ezt az érzést minden más érzésnél fontosabbnak tartja. Aki minden felelősségérzetével megteremti az élet lehetőségét, ha eldönti, hogy világra hoz. Anya, aki megvéd minden bajtól, aki megtanít enni, járni, beszélni, nem csak nézni, de látni is, megérteni az embereket, megismerni a világot, a múltat és a jelent is, és megtanít védekezni a bajok ellen... És rátalálni az útra, amelyen érdemes elindulnod, és talán végigmenned is. Aki a te sikeredet a magáénak is érzi, és boldoggá teszi. Aki fogja a kezed, aki veled megy mindenhová, amíg kell, de mikor eljön az idő - ha fájó szívvel is -, el tudja engedni, hogy a magad útját járd.

A színész egyik nap tündér lehet, a másik nap gonosztevő. Egy estére az egész világ ura lehet, a következő este pedig egyszerû szolga. A színpadon mindig a saját életünkből indulunk ki, abból építkezünk, ugyanakkor felszabadító, hogy elrejtőzhetünk egy szerep mögé. De minden szerep igazságát meg kell találni a hiteles játékhoz.

A közönség szeretetét, bizalmát nem elég megszerezni, meg is kell tartani. Ha valakit megszeret a közönség, akkor ő ezekért az emberekért felelősséggel tartozik. Nem ringathatja magát abba a hamis illúzióba, hogy igen, én ezt megérdemeltem, nekem ez jár.

Karácsony ünnepén Mindenhol gyertya ég, Békesség jelképe a gyertyaláng. (...) Sok még a gyûlölet, Éhség és szenvedés, Mikor lesz vége már, kis gyertyaláng?