Halász Margit

Kettőnek még a veszedelem is könnyebb, (...) de egyedül, egyedül néha még az öröm is milyen nehéz.

Az öreg füzeknek már nincs szükségük annyi alvásra, mint a fiataloknak. Inkább csak forgolódnak, emlékeznek, sóhajtoznak, merengenek. Szívesebben néznek hátra, mint előre. Mert mi is vár rájuk ott? Egy aszályos nyár. Vagy egy éles fejsze. Szó mi szó, egyik sem jobb a másiknál.

Ahol csókolóznak, ott túl nagy baj nem történhet.

Ó, de nagy adomány a szépség! Rácsodálkozunk, szeretjük nézegetni, sokszor irigyeljük, nem tudunk elmenni mellette csak úgy. Az viszont a legritkább esetben jut eszünkbe, hogy hátránya is lehet a szépségnek.

Mi a fontosabb neked, a haver vagy a pénz? Pénzen mindent megvehetsz, még egy másik havert is. De a haverból nem tudsz pénzt csinálni.

Ne mondja senki, hogy könnyû az embernek szembenéznie a tévedéseivel. Pláne macerás ügy hozzálátni a kijavításukhoz. Nem úgy van az, hogy ihaj-csuhaj, elrontottam, helyrehozom. Az ügylet menetében általában be szokott ütni egy-két borzasztó dörejjel-robajjal járó ménkû.

Aki hisz és remél, de legfőképpen bízik, annak általában adatik.

Milyen igazságtalan is az, hogy az emberek kasztokat találtak ki, és abba helyezték magukat. Pedig egyenlőnek születik, és mezítelen akkor mindenki. De egyáltalán nem egyenlő, amikor meghal. Vannak, akik a nyomornegyedekben magányosan, koszosan fagynak meg, másokat baldachinos ágyuk körül szolgák és orvosok hada kísér át az örökkévalóság küszöbén.

Ó, a döntés! Ha azt a sok szorongást, amit az emberek e földön a döntés miatt éreztek, egymásra raknánk, tán felérne az égig.

Az ember a saját feje szerint úgysem tud jó döntést hozni. Hiába mérlegel, hiába írja egymás mellé a jót és a rosszat. Azt még egy gyerek is tudja, akinek a szülei folyton csak jót akarnak, hogy a jó is lehet rossz, a rossz is lehet jó. Akkor meg miről beszélünk? Mire fel a nagy észbeli könyvelés? Én mondom, az ecpecnél nincs bölcsebb filozófiai tétel a világon, mindenkinek csak ajánlani tudom.

Lám-lám, milyen szépséges is tud lenni ez a világ, csak az a baj, hogy az ember ritkán néz fel.

Az élet nagyon kegyetlen, nem olyan, mint a mesében, hogy hipp-hopp, az legyek, ami akarok, még a legjobb esetben is csak annyi, hogy lehetek valami, és kész.

Ne legyél ám türelmetlen, ezen a világon mindennek rendelt ideje van.

A gyermekek megérzik anyjuk halálát, az anyák pedig a gyermekükét. Így van ez, mióta világ a világ, és milyen megnyugtató, hogy erre nincs logikus magyarázat, senki sem érti, mégis mindenki bizonyosan tudja, hogy igaz.

Körülbelül három másodpercre van szükség ahhoz, hogy egy idegen valamilyen benyomást tegyen ránk.

A fene gondolná, hogy néha mekkora galibát tud okozni egy istenverte törött tükör! Jobb lenne tán, ha az ember sohasem nézne szembe önmagával, csak tenné a dolgát, dolgozna, enne, inna meg aludna.

Szomorú, hogy a magyar népben az ősi bizalmatlanság teljesen indokolt.

A pénz elvileg boldogít, de kifejezetten rosszat tesz az emberrel, ha van.

Tizenkét férfi tizenkét nőn tud a legkevésbé problémamentesen megosztozni.

Az élet mindig bonyolultabb, mint ahogy azt egy jó szándékú vackor kanca elgondolja.