Hans-Georg Gadamer

Semmi sincs olyan idegen és ugyanakkor semmi sem követeli annyira a megértést, mint az írás. (...) Az írás, és aminek része van benne, az irodalom, a szellem legidegenebben külsővé vált érthetősége. Semmi sem annyira tisztán a szellem lenyomata, de nincs is semmi annyira ráutalva a megértő szellemre, mint az írás. Megfejtése és megértése során csoda történik: valami idegen és élettelen teljesen jelenlegivé és ismertté változik át.

Az olvasás (...) csendes módja annak, ahogyan valamit újra szóhoz engedünk jutni.

Minden tapasztalatunk egyfajta olvasása, kiolvasása annak, amire létünk irányul, és önmagunk beleolvasása az így kifejezett egészbe. A költészettel bensőséges viszonyba hozó olvasás is lakhatóvá teszi a jelenvalólétet.

Az ünneplés csak annak jelent valamit, aki részt vesz benne.

Az igazság elérését nem tûzhetjük ki célul, de keresésénél kevesebbre sem vállalkozhatunk.