Harriet Beecher Stowe

Megmaradt a valóság - mint tenger partján a szennyes, fekete iszap, dagály után, amikor visszahúzódtak a ragyogó kék hullámok, a tovasikló csónakokkal, fehér-szárnyú vitorlásokkal, evezők és harsogó vizek muzsikájával együtt, s ott fekszik az a piszkos, kiábrándító iszap - hihetetlenül valóságosan.

Még reggel, amikor szólni kezd a csend: madárdal hangzik, és tûnnek az árnyak, átjár a drága, vigasztaló tudat, hogy egyedül is - ott vagyok Tenálad!

A vélemény nagyon finom, megfoghatatlan dolog, szavak nélkül is lehet érezni.

Az élet teljében is uralkodik a halál.

Van a szépségnek egy olyan túlcsorduló és mégis olyan törékeny fajtája, hogy nem bírjuk elviselni a látását.

Az a fül, amely csak durvaságokhoz van szokva, makacsul kételkedik minden kedves szóban.

Regényekben persze az a szokás, hogy a szereplők szíve megszakad, és ők szépen meghalnak, azzal vége; és ez nagyon kényelmes megoldás - az irodalomban. De a való életben nem szoktunk meghalni, amikor meghal minden, ami széppé varázsolta az életünket. Marad még számtalan sürgős és fontos teendő, például enni, inni, öltözködni, sétálni, látogatóba menni, vásárolni, eladni, fecsegni, olvasni, mindaz, amit együttvéve közönségesen életnek hívnak.

Kevés ember tud emberségesen és nagylelkûen élni a hatalmával, ha senkinek sem tartozik felelősséggel érte.

Ha szorult helyzetben vagy, minden összeesküdött ellened és úgy tûnik, már egy percig sem bírod tovább, akkor tarts ki, akkor ne add fel, mert ez az a pillanat, amikor megfordul az ár.

Egy sír felett a legkeserûbb könnyeket azokért a szavakért ejtjük, amiket nem mondtunk, és azokért a tettekért, amiket nem tettünk meg.

Ha szorult helyzetben vagy, minden összeesküdött ellened és úgy tûnik, már egy percig sem bírod tovább, akkor tarts ki, akkor ne add fel, mert ez az a pillanat, amikor megfordul az ár.

A legtöbb anya született filozófus.