Henri-Frédéric Amiel

A sors kétféleképpen is elpusztíthat minket: ha nem teljesíti be a vágyainkat, vagy ha teljesíti azokat.

Minden vallási, politikai vagy pedagógiai rendszer próbaköve az az ember, akit formál. Ha a rendszer káros az intelligenciára, akkor rossz; ha a jellemre, akkor ördögi; ha a lelkiismeretre, akkor gyilkos.

Az emberiség jótevői azok, akik nagyban gondolkoznak róla; de az urai és bálványai azok, akik hízelegtek neki és megvetették, akik elnémították, lemészárolták, vakbuzgókká tették, kihasználták.

Készítsd el gondolataid és szíved végrendeletét, ez a leghasznosabb, amit tehetsz.

A befejezetlen munka csak hiábavaló munka.

A cselekvés szempontjából semmi sem olyan hasznos, mint egy korlátolt elme, erős akarattal párosulva.

Az egyén annyit ér, amennyit a hite.

Az álmodozás (...), lágy és termékenyítő, ezernyi alvó csírát ébreszt bennünk. Játékosan anyagot gyûjt a jövőnek, s képeket a tehetségnek.

Legbelül minden a lélek egyetlen elemének, a reménynek meglétén vagy hiányán múlik. Az ember minden cselekedete, minden vállalkozása feltételezi azt az élő reménységet, hogy Benne eléri reménye végső célját. Ha kialszik ez a remény, tettei értelmetlenekké, szétszórtakká és bizonytalanokká válnak, akár a magasból lezuhanó emberé.

A sors kétféleképpen is elpusztíthat minket: ha nem teljesíti be a vágyainkat, vagy ha teljesíti azokat.

Minél jobban szeretünk, annál mélyebben szenvedünk.

A nő azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy mûvelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

Csak az erőfeszítésben lelünk nyugalmat, mint ahogy a láng csak az égésben leli létét.

Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.

Az élet rövid, ezért nincs sok időnk megörvendeztetni azok szívét, akik velünk együtt utaznak ezen a ködös úton. Siessünk hát szeretni! Siessünk kedvesek lenni!

Mondd meg, mire vagy büszke, s én megmondom neked, mi az, ami nem vagy.

Az elemzés megöli az ösztönösséget. A mag, ha lisztté őröljük, nem csírázik, és nem sarjad ki többé.

Szabadságunk, ha bölcsen értelmezzük, csak önkéntes engedelmeskedés az élet egyetemes törvényeinek.

Első tekintetre a történelem csupa zûrzavar és véletlenség; másodszorra logikusnak és szükségszerûnek látszik; harmadszorra szükségszerûség és szabadság keverékének; ha pedig negyedszerre is szemügyre vesszük, nem tudjuk többé, hogy mit is gondoljunk róla.

Sohasem vagyunk elégedetlenebbek másokkal, mint amikor önnönmagunkkal vagyunk elégedetlenek. Hibánk tudata türelmetlenné tesz bennünket, és ravasz szívünk kifelé pöröl, hogy elkábítsa magát.