Henry David Thoreau

A rettenetes vadon valójában nem is rettenetes, csupán az utazó képzeletében válik azzá.

Az emberben élő vad sohasem tûnik el teljesen.

Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt élet, hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.

Nincs öregebb annál, mint akiben kihunyt a lelkesedés lángja.

A szerencse az, amikor az előkészület és az alkalom találkozik egymással.

Nem annyira kényelmes, mint inkább bámulatos az a világ, amit lakunk, nem annyira hasznos, mint amilyen szép, ennélfogva bámulnunk kell előbb, és örülnünk neki, mielőtt hasznunkra fognánk.

A barátok nem pusztán összhangban élnek, mint némelyek mondják, hanem összhangzó dalban.

A tömeg sosem emelkedik a legjobb tagjának színvonalára, épp ellenkezőleg: a leghitványabb színvonalára süllyed.

A mennyországot ne csak a magasban kutasd; lehet, hogy a lábad előtt hever.

Kétséges, vajon akár a legbölcsebb ember is tanult-e élete során bármit, ami abszolút értékûnek mondható.

Sosem késő, hogy feladjuk előítéleteinket. Cselekvés, gondolkodás semmilyen módozatát nem sza­bad vizsgálatlanul elfogadnunk, akármilyen ősi.

Az az életforma, amelyet az emberek dicsérnek, és sikeresnek tekintenek, csupán egyike az elképzelhető életformáknak. Miért túlozzuk el egyiknek a jelentőségét a többi rovására?

Tapasztaltam, hogy a leggyorsabban az utazik, aki gyalog jár. Azt felelem ismerősömnek: versenyezzünk, melyikünk ér oda előbb. A távolság harminc mérföld, az útiköltség kilencven cent. Ez kis híján egy teljes napszám. Én még emlékszem rá, hogy ennek a vasútvonalnak az építkezésén hatvan cent napszámot fizettek a munkásoknak. Nos, én elindulok most ebben a minutában gyalog, és estére odaérek; hetekig vándoroltam már ilyen tempóban. Barátom időközben megkeresi az útiköltségre valót, és valamikor a holnapi nap folyamán érkezik oda, vagy esetleg ma későn este, ha olyan szerencsés volt, hogy megfelelő munkát kapott.

Képzelhető-e nagyobb csoda, mint hogyha egy pillanatra egymás szemével nézhetnénk a világot?

Aki hibát akar találni, az az Édenben is talál.

A barátság nyelve nem szavakból, hanem jelentésekből áll.

Nem beszélnék annyit magamról, ha volna a világon más, akit olyan alaposan ismerek.

Akiben bizalom él, egyenlő bizalommal fog mindenkivel együttmûködni, bárhová kerül; akiben azonban nincsen bizalom, akár­hová csapódjék is, csak ugyanúgy fog tovább élni, mint a többiek.

Könnyen meglehet, hogy aki a legtöbb időt, pénzt áldozza a szegények megsegítésére, életmódjával a legtöbbet tesz azon nyomor létrehozásáért, melynek kiirtásán hasztalan fáradozik.

Gyakran megfigyeltem, hogy egy költő elvonult s magával vitte egy-egy tanya legértékesebb részét, míg a mogorva farmer azt hitte róla, hogy csak néhány vackort zsákmányolt. De hát a gazda sokszor évekig sem sejti, hogy a költő versbe szedte tanyáját, vagyis afféle láthatatlan karámba terelte, megfejte, lefölözte, a színét mind megtartotta magának, s a gazdának csupán a lefölözött tejet hagyta meg.