Henry Ford

A jótékonyságnak a bérkérdésben nincs helye.

A munka az élet talpköve és önbizalmunk alapja. Az önbecsülésnek sok munka a sarkköve, ezért dolgozik a jó munkaadó többet egy nap alatt, mint az embere.

A céltudatos ember mindent elérhet, amit maga elé kitûzött, de ha a jóakaratról megfeledkezik, nem sokra mehet.

A gyors béremelkedés csak az emberek kapzsiságát ébreszti fel, de teljesítőképességüket csökkenti.

Még sohasem volt a világon olyan idő, amikor javakban fölösleg lett volna, mert különben boldogságban és jólétben is fölöslegnek kellett volna lennie.

Vevők mindig akadnak, még akkor is, ha rossz az üzlet, csak az árak legyenek eléggé alacsonyak. Ez az üzleti élet alapvető jelensége.

A pénz csak termelőeszköz, az csak egy része a berendezésnek. Teljesen közömbös, hogy nehéz helyzetben 100.000 esztergapadot, vagy 100.000 dollárt kérünk-e kölcsön. Az esztergapadtöbblet éppoly kevéssé tudja a bajt elhárítani, mint a pénzbőség. Kizárólag az észbeli, a megfontolásbeli és az előrelátó bátorságban való többlet képes arra.

Egy vállalat sohasem áll meg. Vagy nő, vagy fogy.

A gyermekeket arra tanítjuk, hogy a pénzt megtakarítsák, ami a meggondolatlan és önző pénzkiadás ellen értékes orvosság is. Pozitív értéke azonban nincs; nem vezeti rá a gyermeket a saját ereje kifejtésének hasznos és biztos útjára. Helyesebb dolog a gyermeket arra tanítani, hogy pénzét elhelyezze és felhasználja, ahelyett, hogy megtakarítsa. És a legtöbb ember, aki fáradságosan megtakarít néhány dollárt, jobban tenné, ha elköltené azt, akár saját magára, akár valami hasznos munkára. Csak a helyes fogyasztás a csalhatatlan zsinórmérték. A fogyasztás pozitív, aktív és éltető. A fogyasztás eleven valami és szaporítja minden jónak summáját.

Az olyan tőke, amely nem teremt állandóan új és jobb munkaalkalmat, haszontalan, mint a homok. Az a tőke, amely a munkás életviszonyait állandóan nem javítja és napi munkabérét nem irányítja igazságosabban, voltaképpen eltévesztette hivatását. A tőke legfőbb célja nem az, hogy több pénzt teremtsen, hanem, hogy oda hasson, hogy a pénzt az élet megjobbításának szolgálatába állítsa.

Adni könnyû; az adományt feleslegessé tenni sokkal nehezebb.

A hivatásos jótékonyságot, vagy az üzletszerû humanitás bármely fajtáját is a semmivel tartom egyenlőnek. Mindaddig, amíg az emberi segítséget szisztematizálják, szervezik, kommercializálják és professzionalizálják, meghal abban a szív és rideg, haszontalan dologgá válik.

A félelem a testi lét uralma a szellem felett.

A sikertelenséget nyugalomban, jólétben is elérhetjük, de a sikerért mindennel kell fizetnünk, amik vagyunk és amink van.

Ne félj a jövőtől és ne tiszteld a múltat. Aki a jövőtől, a sikertelenségtől fél, maga von határt mûködési körének.

A sikertelenségek csak alkalmat nyújtanak, hogy a munkát újból és okosabban elölről kezdjük.

A becsületes bukás nem szégyen, a bukástól való félelem ellenben az.

Eljött az ideje annak, hogy a halálra fárasztó gyilkos munkát kiküszöböljük az életből. A normális munkától senki sem irtózik, csak ettől a fajtától borsódzik a háta.

Addig nem lehetünk kultúrnép, amíg a taposómalmot a napi munkából nem számûzzük.

Az üzleti életben nem annyira brillírozó szellemre, mint inkább egészséges és szolid állhatatosságra van szükség.