Hernádi Gyula

Magamhoz kötöztem egy embert, aki nem tud védekezni ellenem, mert szeret. És én nem szeretem. Ki van szolgáltatva. És ez a legnagyobb bûn. Kiszolgáltatottá tenni valakit. Mert ebben a viszonylatban nem tudhatod, milyen apró mosollyal, apró szóval ölöd meg a másikat.

Helyettesnek lenni olyan, mint amikor az embernek a falábát vágja le a vonat. Tulajdonképpen örülnie kellene, de minek.

A nő olyan bankbetét, amely akkor is kamatozik, amikor már régen elfogyott a tőke.

Nyomorúságos állapotban leszûkül a boldogságot szerző események és élmények köre. Tehát kisebb a boldogságkör, de ugyanúgy megvan a maga átmérője, tehát teljessége, mint a gazdag ember esetében.

A történelem (...) nem más, mint a jelen idő hazugsága a múltról.

A halál szerintem egy botrány, ettől váltam ateistává. Ha ugyanis létezik egy végtelen lény, aki mindent megteremtett, egyetlen lépést tehetett volna: megcsinálja a végtelen létet a halál jogával. És nem a véges létet a halál kényszerével. Nem ezt tette, ezért ez a világmindenség legnagyobb botránya.

A boldogságnak (...) nincs vége, mindig többet akar. Akinek van egymilliója, rögtön az ötszörösét szeretné.

A megújulás valószínûleg a hosszú élet titka.