Hobo Blues Band

Túl vagyunk egy hosszú filmen, Nem volt unalmas, csak túl komoly. Hiányzott belőle valami, Talán egy fintor vagy mosoly.

Le kell menni kutyába! Légy a kutyák királya! Ne királyok kutyája!

Nem hallod, könyörgök - csavargóvá tettél, Nem hallod, meghalok - míg te élni mentél. (...) Nem hallod, nyöszörgök - korbácsol a világ, Nem hallod, üvöltök - esőért a virág.

Ne hagyd, hogy más élje az életedet, Se szülőd, se testvéred, se szerelmesed.

Karodra írták, hogy "Bûn az élet", Nevettél rajta, s a bőröd égett.

Teérted hajtok, hogy mindened meglegyen, Nem akadt jobb neked, ezért vagy mellettem.

Lehettem volna vadász vagy hajtó, Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó. Ki azt hitte, ha úton van, szabad, Eltapos a világ, ha útjában vagy.

Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.

Õ ott van minden csepp könnyben, Õ ott van minden halk szóban, Õ ott van minden lágy szellőben, Õ ott van minden boldog nőben, De nem, nem az enyém.

A zene szült engem s a nemzedékem. A zene az utolsó menedékem. Tudom, hogy egyszer a zene öl meg. Zenével adjanak vissza a földnek!

Negyven évig nem tudtam, ki vagyok én, De minden eljön a maga idején. Nem vagyok zászló a mások ünnepén. Szelep vagyok az ország fenekén.

Vesztes lettem, hiába győztem, Senki mellettem, senki mögöttem. Állok az úton, rád gondolok, Tudom, a szabadság magányos dolog.