Hodász András

Az emberi életben vannak nagy tragédiák és nagy zuhanások. Ez nem kell, hogy az élet végét jelentse, hanem újra lehet építeni.

A Bibliát szerették az emberek az elmúlt kétezer évben arra használni, hogy bántsanak másokat. Nem ez az Isten eredeti szándéka, és nem ez a Biblia eredeti szándéka, de mégis nagyon sokszor az emberi gyengeség miatt használták az emberek a Bibliát egymás ellen, és a mai napig nagyon sok fájdalmat tudunk okozni egymásnak a Bibliára hivatkozva.

A Biblia tanítása szerint Jézus azt mondja, hogy "amit eggyel tesztek a legkisebbek közül, velem teszitek". Saját magát azonosítja a kicsikkel, az elesettekkel, a szegényekkel, a betegekkel. Ha ezt az evangéliumi mondatot megértenénk, akkor úgy mennénk oda a hajléktalanhoz, az öreg nénihez, a szegény emberhez vagy bárkihez, mint hogyha a legjobb barátunk lenne.

Nem attól függ az abúzus megtörténte, hogy egy külső szemlélő azt mondja-e, hogy "szerintem ez még belefér" vagy "nem fér bele", hanem attól, hogy az áldozat mit él meg.

Egy kicsit a magyar társadalomban van ez a rossz gondolkodás, hogy ha van valami baj, akkor ki a hibás, (...) miközben nem a hibást kell megkeresnünk, hanem a megoldást. Nem az a kérdés, hogy húsz évvel ezelőtt ki mit csinált rosszul, hanem hogy mi most mit csinálhatunk jobban.

Lenézzük a középkort, amikor az emberek agyatlanul lincseltek meg másokat anélkül, hogy tárgyalás lett volna arról, hogy a másik ember bûnös vagy nem bûnös. És ugyanezt csináljuk. Az internet világában agyatlanul lincselünk meg bárkit anélkül, hogy feltérképeznénk, hogy valójában mit csinált.

Amikor a gyermek, aki eddig úgy élt, hogy mindenki őérte van, és azért csapta be maga mögött az ajtót és hagyta ott az asszonyt, aki nem szerette eléggé őt, mert "majd keresek egy másikat, aki engem boldoggá tesz, és engem eléggé szeret": ez a gyermek rádöbbenhet arra, hogy minél inkább menekül az öregedés elől, annál jobban fog szorongani, és annál többet fog költeni arra, hogy fiatalnak érezhesse magát, de végül rá fog döbbenni arra, hogy nincs az a ránctalanító krém, nincs az a svájci terápia, és nincs az az orvosi felfedezés, ami megmenthetné a tisztes öregkortól.

A nagyszüleink generációja mitől félt? Háborútól, éhínségtől, járványoktól! Mi mitől félünk? A szürke hétköznapoktól.

Tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik egyre lejjebb arcomról az ifjúság fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár.

Reggel ablakomból láttam a halált az én halálomat imával lassítottam lépteit.

Mint a hajléktalan aki örökké magán hordja minden keservesen megszerzett ruhadarabját hogy el ne vegyék tőle míg alszik magát öleli álmában úgy szorítom magamhoz megmaradt emlékeimet rólad.