Ugrás a tartalomra
Tükörben nézem reggelente, hogyan csúszik
egyre lejjebb
arcomról az ifjúság
fuldokolok emlékeimben, mint a színültig telt pohár.
Kapcsolódó idézetek
-
Emléke visszacsillog,
s olykor arcomra tûz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Dsida Jenő
-
Már-már tükörbe sem tekintek,
ködkép leszek, bizonytalan
árnyéka tûnő éveimnek.
Kosztolányi Dezső
-
Mielőtt ifjuságom ködbevész,
könnyes szeme könnyes szemembe néz.
Boncza Berta
-
Az emlékeim sorra hagynak el, (...) elszivárognak, akár a víz, ami kifolyik az ujjaim között.
Fredrik Backman
-
Ahogy az ember öregszik, egyre gyakrabban tér vissza a múltba.
-
Kezeim közül szöknek az évek,
arcomra új és új jelet vésnek.
Visszaforgatnék oly sok percet,
újrajátszanám, mint egy filmet.
-
Ha látnád, milyen elárvult vagyok.
Egy könny tûnődik bennem hajnal óta.
-
Pesszimizmusom
félig üres poharát
csordultig töltöm.
-
A múltam - mint egy törött tükör, kirakós játék - megsebez, miközben próbálom összeilleszteni szétszórt darabjait.
-
Amikor először láttam
szemében az öregedést,
kezéből hirtelen kihullottak
az eltitkolt ráncok.
Addig a napig voltam kislány;
addig a napig hittem a halhatatlanságot.