Honoré de Balzac

Mindnyájunknak megvan a maga légköre, és minden légkör lakójában egyforma adag kíván­csi­ság van.

Miként a tengeren, a politikában is van csalóka szélcsend.

A társadalmi világ a maga valamennyi tagját olyan tulajdonságokkal szereli föl, mely az egyéntől elvárt szolgálathoz szükségesek. A Társadalom a második Természet!

Mindenütt otthon lenni: ez a királyok, az örömlányok és a tolvajok kiváltsága.

Azok, akik oly könnyen bevezetnek valakit a gyalázat lajstromába, roppant nehézségeket támasztanak, ha arról van szó, hogy valakit töröljenek onnét.

Az emberek föllépéséből ki lehet olvasni, hogy kicsodák, mit csináltak eddig, honnan jöttek és mi a szándékuk.

Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.

A szerelmet nem lehet úgy kitépni a szívből, ahogy egy fogat kihúznak.

Elsősorban az emberiség tulajdonai vagyunk, csak azután adhatjuk oda magunkat egy emberért.

Egy színésznő szenvedélye éppen azért szép, mert a legrikítóbb ellentétben van a környezetével.

Minél szebb a könyv, annál kevesebb az eshetőség, hogy eladható. Minden kiváló ember fölébe emelkedhetik a tömegeknek, a sikere tehát egyenes arányban van azzal az idővel, ami alatt mûve értékét megismerhetik.

A legveszedelmesebb dolog a világon, ha valaki szellemes, de egyedül, egy zugba elhúzódva.

Nincs olyan erény, amellyel valami bûn ne járna együtt.

Az ember mindig újra követeli a teljesen érthetetlen, tudományos dolgokat, amelyeknek mindig varázsos hatásuk van, mint mindennek, ami mély, titokzatos, felfoghatatlan.

Az asszony a szenvedély erejével bontja meg a társadalom rendjét.

Olcsón senki sem lehet nagy emberré. A lángész könnyekkel öntözi meg alkotá­sait. A tehetség: erkölcsi lény, s mint minden élőlénynek, en­nek is van betegségekre hajlamos gyermekkora. A Társada­lom éppen úgy visszalöki a tökéletlen tehet­séget, mint ahogy a Természet elsodorja a gyönge vagy rosszul alkotott teremt­ményeket. Aki az emberek fölé akar emelkedni, annak elő kell készülnie a küzdelemre, és nem szabad meg­hátrálnia sem­mi nehézség elől. A nagy író olyan mártír, aki nem fog meg­halni.

A rímfaragók min­dig megbuknak, ha prózában akarnak dolgozni. Prózában nincsenek verspótló, henye szavak, ott föltétlenül mondani kell valamit.

Az ismeretségek száma növeli a siker lehetőségeit minden téren, s a véletlen is a nagy seregek pártján van.

Ahol a becsvágy kezdődik, ott vége a naiv érzelmeknek.

Gyakorlat híján a szenvedélyek kicsinyessé válnak, mert ap­rólékos dolgokat fújnak fel naggyá. Ez az oka a fösvénységnek és pletykálkodásnak, amely olyan bûzhödtté teszi a vidéki éle­tet. A szûk körû eszmék és a kicsinyes modor utánzása csakha­mar erőt vesz a legnemesebb sze­mélyiségen is. Így pusztulnak el nagyságra hivatott emberek, olyan asszonyok, akik bájosak lettek volna, ha a nagyvilág tanításai fölemelik és magasabb rendû szellemek kiformálják őket.