Horváth Péter

A teremtés bevégeztetett. Nincs mit hozzátenni vagy elvenni belőle. Ábránd, hogy az ember alakíthatja a világot maga körül. Nem is szorul alakításra, tökéletes. Ha valamiért igyekeznünk kell, csupáncsak azért, hogy megtanuljuk látni, amit nézünk.

A gyûlöleten úrrá lehet a lélek, miként erős akarattal a hét főbûn mindenike legyőzhető. A szeretet elől nincs menekvés.

A szabadság álma a ragálynál veszedelmesebb.

A szó megjelöli tárgyát, s egyúttal mindjárt meg is rabolja azt. Hiszen a lényeg éppen a jelenvalóság volna, a dolgok egyszeri, örök lobogása. Az állatoknak nincs szavuk szívre, vízre, a mező selyemfüvére, mégis isznak a patakból, legelnek, vagy éppen lakmároznak.

A bölcs a bolondtól is tanul, a bolond a bölcstől se.

Boldogok, akik gondolkodnak, mielőtt cselekednének, és imádkoznak, mielőtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri őket.

Isten nem rejti előlünk a tudást, a teremtés a szemünk előtt forog, de vakok vagyunk látni, ostobák érteni, és lusták vagyunk megdolgozni a tudás morzsáiért.

A boldogság nem más, mint Isten szeretete. Ahhoz, hogy szeretve legyünk, s magunk is szeressünk, a tudás aligha szükséges.

Az álmok a legjobb doktornál is jobban gyógyítanak.

Hazudva kell mondani az igazat, mert különben nem érdekes az egész.